Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
3. rész, vagy A' fenyitékügyelő theologia
57 XIII, 21.'), Mikor Josiás az Istennek ditsősége mellett huzgólkodván a"1 hamis Prófétáknak tsontyait Beteli oltáron, mellyen a1 bálványozó Zsidók áldozni szoktak, elégette, El saensnak tsontyait, iránta való tiszteletből, a' helyeken megmozdíttatlan hagyta (IV Kir. XXIII, 16.]). Il it a vérfolyásban szenvedő aszszony, ki Kristnshoz hátulról járulván mondotta magában: Ha tsak illetem a" ruhája pőrémét, meggyógyulok; vagy a’ kik ágyakon és j yoszolyákon litszára hordták a' betegeiket, hogy Péternek, mikor átmegy, tsak árnyéka essen rájok, és úgy gyógyullyanak meg; vagy a’ kik hasonló szándékkal elhordták szent Pálnak keszkenőit és övedzőit, hogy a’ betegekre tegyék (Mát. IX, 20. XIV, 36. Ap. Tsel. Y, lő. XIX, 12.), vallyon mind babonások vagy bálványozok volrak-é? és nem inkább helybenhagyta az Isten maga e koppén megbízón} ítotf tiszteletet és bizodalmát, midőn többen is, a’ kik illették Kristusnak pőrémét, azok is, a’ kikre Péternek árnyéka esett, azok is, a* kikre tették Pálnak ruháit, mind meggyógyultak. Minekutánna az Isten maga szinte tsudákkal megbizonyította, hogy melly tiszteletesek előtte a’ Szenteknek Ereklyéi, nem tsuda, hogy 3. A* Keresztények is minden üdőben tiszteletben tartották azokat. A’ szent Márt íróknak tértéiből kitetszik, hogy Anriochiai Iguátznak, Smyrnai Polycarpusnak tsontyait gondosan öszveszedegéfték, és azokat mint valami drága gyöngyöket, hötsiilték. Ezt tették a' Jemsa- lemi hitek szent Jakabnak tanító székével (Eus. II. E. L. IV. c. 15. YII. c. 14.). Magnus Püspöknek vérét, hogy a’ főid magába ne szívhassa, lepedőkkel fogták el. Szent Cyprian parantsolva meghagyta a’ Papjainak (ep. ■ 73 ad Presb. et Diac. Eecl. Carth.), hogy nem tsak azoknak, a’kik kinek alatt meghaltak , hanem a' kik tömlötz- hen múltak ki, ha szinte semmi kínokat sem szenvedtek, testei gondosan takaríttassanak el, és a- halálok napja jegyeztessen fel. Több szent Atyák (Cyr. Hier. Cat. 18, 16. Ephrem Bibi. Őrien T. I. p. 116. Greg. Naz. Orat. 3. Juli. Hilar. L. Y. c. 1. Ambr. ep. 22. Chryso. Hóin. in S. Julian. Aug. L. 22 de civ. D. c. 8. Greg. Túron, de glor. Mart.) megírták, hogy minő és mennyi tsudákat tett az Isten az ő Szentcinek sírjainál, mellye- ket deák szóval közönségesen Confessiólinak az az vallásoknak neveztek; mivel Kristusnak hitét meghalva vallották; a’ Keresztények pedig azok felett Templomok«:
