Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

3. rész, vagy A' fenyitékügyelő theologia

építettek, mellyeket Mártírok emlékezeteinek hittak , Oltárokat emeltek rész szerint, hogy így nyilván vall} ak. hogy a' Mártírok szépen követték Kristust, ki legelőször halt meg a' keresztény hitért, rész szerint hogy ebben is tellyesedgyenek szent Jánosnak titkos szavai: Luttam az Oltár alatt azoknak lelkeit, a kik megölettek az /v- tennek igéiért (Jel. V, 9.). Sőt ebből még most is azt a szokást követik a' Keresztények, hogy akárhol építnek Templomot, vagy Oltárt, ebbe mindenkor Ereklyéket zárnak. Az is az Ereklyék iránt való tiszteletre mutat, hogy a' melly helyeken jelesebb Ereklyék tartatnak, azokhoz bútsútjártak; a' melly napon meghaltak a' Szentek, azoknak tetemei felemeltettek, niás helyre átvitettek, azt megünnepelték, és külömbféle ajtatos gyakorlásokkal meg- szen élték; ha ki pedig a’ szent Ereklyének valamclly részetskéjét magáévá tehette, azt arany ezüst szelentzé- be, vagy drágán tűzött zsatskóba zárta, és nyakáról magával hozdozta filier, c. Vigil.). Hasonló tiszteletet pa- rantsoltak irántok az egyházi szent Gyülekezetek is (Nie. II. Act. 3. Carth. V. can. 14. Brace. III. c. 5. Epaon. c.

25. Mogunt. c. 51. Later. IV. Trid. Sess. XXV.), és a’ kik ezt megvetették, hijábanvalóságnak babonaságnak mondották, Eretnekeknek tartották.

A* szent képekkel ábrázollyuk annak módgya szerint az Istent, annak valamellyik tulajdonságát, valamelly Szentet, ennek bizonyos jeles tettét, erköltsét, mártiromsá- gát, halálát. Ezt pedig kétféle okból teszsziik: lörhogy valamint a’ házunkban tiszteletből szeretetböl tisztességesebb helyre aggatfyuk a" Fejedelemnek, szőlőinknek, jótevőinknek borátkainknak képeit: úgy az Istennek, Kri- stusnak, és Szenteknek képeivel is jelképesen (symbolice) fejezzük ki irántok való tiszteletünket. 2or Még arra is tzélozunk a‘képekkel, hogy előttünk látván azokat, annak követésére gerjedgyünk, a’ kit vagy a’ mit ábrázolva előadnak. Ila semmi egyéb okunk sem volna, melly bennünket a* képeknek tiszteletére indíttson, ez a kettő is elegendőképpen ajánlya azt mint a’ religioi érzéssel, erköltsszeretettel, és a’ természetes okossággal helyesen öszveillőt.

2. Tagadhatatlan, hogy az ó testamentomi Zsidók a* képfaragásra nem igen voltak hajlandók azért, mert az Isten azt megtiltotta de tsak ollyan szándékkal, hogy ne imádgyák (II Moy. XX, 4, 5.); mert egyéb iránt, a1 hol nem volt veszedelmes , hogy bálványozásra hajolnak,