Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

3. rész, vagy A' fenyitékügyelő theologia

35

sem onnan ide át ne jöhessenek. És monda: kérlek azért téged Atyám! hogy küldgyed el ölet az atyám hétzáha ; mert öt atyámfia van, hogy bizonyságot tegye// azoknak, hogy ne jöjjenek ok is ide e’ kínok helyére. És monda neki Abrahám: Vau Moysesek és Pro fétájok , hallgassuk azokat. Ama* pedig monda: Nem; Atyám Abralui/n! de ha valaki a holtlak közül hozzájok megyen, penitentziát tart/iák. Monda pedig neki: Ha Aloys est és a’ Prófétákat nem halfgattyák, ha valaki a’ halottak közül feltámad , sem hisznek (Xuk. XYí, 19—31.). Méltó is, hogy a' kik ez életben inkább szerették a' setétséget hogy sem a- világosságot, setétségben maradgyanak (Ján. 1, 5.\

Méltó, bogy ott szánakodójok ne legyen, a’ kik itt tsak magokat szerestek. Méltó, bogy a’ nemesebb világtól eltiltva lakjanak, a’ kiknek azzal igaz közök item volt, Méltó, bogy elhalva maradgyou azokban minden erő és tehetség, mell) tunyán henyélleít ez életben.

Ezen kivid még téteményes büntetések alá is vettetnek : lör A' rósz lelkiösméret szüntelen a' szemeik előtt tartya a’ bűneiknek egész sorát kezdettől fogva végig; emlékezetekbe hozza a1 kötelességeknek szentségét; az eliten) étiéit isteni kegyelmeket és sugarolásokat, a’ jó barátoknak üdvösséges tanátsait intéseit , a1 lelki Tanitók- nak oktatásait feddéseit, a1 jóra vezető alkalmatosságokat, a’ gonosz szándékokban vaió megátalkodást, és mind ezeknek gonosz következéseit, az Istennek, felebarátnak, önmagoknak okozott boszszúságokat rövidségeket, és keserves szemrehányásokkal terhelni, mint a1 féreg mardos- ni fogja ókét ; a mint valóban a1 szent írás is ezt az állapotot féregnek nevezi, melly meg nem bal (Isa. XLV1II, 22. LXV1, 21. Mark. IX, 45. tartsd öszve Orig. L. II. de prine. c. 11. Bemar. L. IY. de Consiti.).

2or Minekutánua szemeik eleibe tüntette volna a' lelkiösméret, hogy mi gonoszt tettek, mennyit vesztettek, minő kárt szenvedtek, minő büntetéseket vontak magokra, elönti őket a1 nagy szégyen és zavarodás, elfogja a bánat és fájdalom, lloszszaii leírja ezt a Bölts: Akkor tudniillik az ítélet napján fognak az igazak nagy állhatalossaggal allani azok ellen, a’ kik őket nyo/nor- gatták, és a’ kik elvették az ö munkájokat. Azt látván meghaboródnak iszonyú félelemmel, és tsndalkoznuk a' véletlen szabadulásnak hirtelenségén s mondván magokban, és a lélek szorongatusa miatt fohászkodván: Ezek, a kiket valaha tsúf/iak tartottunk, és szidalom ha* .//latossá\ — mm* " t

i <: ;