Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

3. rész, vagy A' fenyitékügyelő theologia

36

gátiak. Mi balgatagok az 6 életeket bolondságnak állít- tyuk vala, és az 6 végeket tisztelet nélkül valónak , íme mint számlált attak az Isten fiai közé, és a szentek között az ő sorsok. Azért tévelyedtiink el az igazságnak úttyárols és az igazséignak világa nem fényiéit nekünk, és az értelem napja fel nem támadt nekünk. Elfáradtunk a’ hamisságnak és veszedelemnek üti y ón , és nehéz üt a kát jártunk, az Urnák üttyát pedig nem tudtuk. Alit használt nekünk a' kevélység? vagy a1 gazdagságokkal való kérkedékehység mit hozott nekünk ? Elmúllak mind azok mint az árnyék, és mint a' sietve futó követ, és mint a hajó, me Ily a habozó vizen átmegy en, mellynek , tűikor átment, nem találhatni nyomát, sem az ö allyának ösvénnyé t a habokban; vagy mint a’ madár, melly átrepül a3 levegöegen, melly üttyémak semmi jelensége nem taláf- tatik, hanem fsak a gyenge szelet verő szárnyainak tsat- t ogat ás a , és hasogatván ereje által az útnak levegőegét, mozgatván szárnyait elrepült, és azután semmi jele nem találtatik az őúttyának; vagy mint az elrendeltt helyre lőtt nyíl után az eloszlott levegőég azonnal Öszvement, hogy ne tudhasséik annak át menését. így mi is születvén mindgyárt megszűntünk lenni, és a' jóságnak semmi jelét nem mutathattyuk ugyan, a3 mi gonoszságunkban pedig megemésztettünk. Efélteket mondottak a pokolban azok, aí kik vétkeztek; mert az istentelennek reménysége mint a' pih, melly a széltől elvitetik , és mint a' vékony tajték, melly a3 szélvésztől elhányatik, és mint a3 füst, melly a széltől eloszlattatott, és az egy napi átmenő vendég emlékezete (Bolts. V, 1—15.).

3or A’ hely, mellybe zárva lesznek a’ kárhozottak, akárhol lesz, de az ő erköltsi állapottyokkal arányos és kínos hely lesz, a' miért a’ szent írás azt külső setétség- nek, gehennának, a’ hol régenten a’ bálványozó Zsidók az ő kis gyermekeiket Mólók bálványnak tiszteletére elégették, kínok helyének, mellyen sírás és fogak tsikorga- tása, semmi rend, hanem örökkévaló zavarodás uralkodik, kénkővel égő tónak, tűz tavának, tüzes kementzé- nek nevezi (Mát. VIII, 12. XIII, 42. XVIII, 8. XXV, 41. Mark. IX, 42—48. Luk. XVI, 24—28. Zsid. X, 27. Isa. XXX, 3. Jele. XIX, 20. XX, 9. Isa. XXX, 3. Aug. Serm. 81 de temp. Greg. Moral. L. IX. e. 39.)

4er De a3 testi fájdalmaktól sem lesznek mentek a’ lárhozoitak, a1 mint ugyanazon nevezetekből kivehetni. Nem testi tííz lesz ott, miilyen ezen a’ világon éget, és