Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

3. rész, vagy A' fenyitékügyelő theologia

34

az értelmek nem lesz ment a' tévelygéstől és hibától, sem az akarati) ok nem erősödik meg az igaz jóban, sem a’ szeretet minden tidvösséges erköltsnek ingója nem indul meg, sem az Isién kegyelme nem munkálkodik bőinek, sem Kristusnak érdemei nem liatnak rájuk, sem a' mindeneknek végtzéllyával az Istennel való eg) g) ességek végre nem hajtatik; m^rt elszakadnak Kriatustol mint az elmettszelt szőllőveszszó a'szőllőtótől, kitol egyedül élesz- tetniek kellene (dán. XIV, 1—5.). Vége lesz akkor Ki i- stus közbenjárásának, lemond ó az emberi iid\ősségiig) e- ió gazdálkodásnak igazgatásáról (1 Kor. XV, 24.). E’ lelett elzáratnak az angyaloknak es diisöüitt Szenteknek társaságától, a* ditsőségtöl, ölömtől, boldogságtól, és mindentől, a’ mi a’ mennyei lakosokat testekben tagy lel kékben tökélietesíti, és még szánakodásra is érdemedének lesznek, a1 miért az ó sorsok kar vagy veszteség büntetéséjiek, a’ szent írásban pedig közönségesen halainak elveszésnek 3 v alamint ellenben az igazak sorsa a1 mennyben életnek.mondatik (Ján. Ili, 36. Vili, 51. XVII,

12. XXI, 8. II Tess. 1, 9. Rom. VI, 23.); mivel valamint emezeknek minden ereje teli)es munkáságban, úgy amazoké veszteg álló és mintegy elhalva lesz.

Ezt a* kárliozottaknak a’ mennyeiektől való elzáratását siralmas festékkel rajzollya Kristus Urunk a* dúsgazdagról és Lázárról szólló példabeszédben e képpen: Vala egij gazdag ember > ki bársonyba és bíborba öltözik vala , és mindennap frisen lakik vala; és vala egy Lázár nevű koldus , ki annak ajtaja előtt fekszik vala rakta fekélyekkel kívánván kielégít tét ni a' morzsalékokbol, tnellyek u gazdagnak asztaláról hullnak vala, és senki sem adgya vala neki; de az ebek is eljönneky és nyallyák vala az ó fekélyeit. Lön pedig y hogy meghaló a’ koldus, és vitelék az angyaloktól Abrahátn kebelébe. JYIeghala pedig a gazdag is j és pokolban temet tetők. Felemelvén pedig szemeit, midőn a3 kínokban volna s láta Abrahámot távol? Lazárt az ő kebelében 3 és kiáltván monda: Atyám Abrakain! könyörülly rajtam, és küld el Lázárt, hogy mártsa vízbe az úja végét y hogy hivesíttse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem e' lángban. Es monda neki Abruhám : Fiam! jusson eszedbe , hogy elvetted javaidat a3 te életedben, és Lázár ózonképpen a' gonoszait; most pedig ez vig asztal- lat ik 3 te pádig gyötrettetel. Es mind ezek felett közöttünk és köz tietek nagy köz erósíttetett megy hogy azok, a kik innét at akarnak menni hozzátok, ne mehessenek,