Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
3. rész, vagy A' fenyitékügyelő theologia
szentegyház mindenkor hitték a'testnek feltámadását, mclly az Apostoli - Constantinopoli Hitvallásnak, és a’ szent Athanasiusénak is egygyik tzikkelyét teszi. Méltó itt a’ szent Atyák közül Tertullianust hallani, hogy mikint erősíti ő a’ testnek feltámadását egy értekezésében (Tract, de resurr. car.) a' józan okoskodás szerint kivált azon fogva, hogy azt kivánnya az emberi természetnek méltósága, az istennek igazsága, mindenhatósága , és az ígéreteiben való hivsége, Az emberi természetnek méltóságára nézve azt inondgya, hogy az Isten meg nem engedheti, hogy (V test) az ő kezeinek tsinál- mánüya, elméjének gondoskodása, lehelletének elfogadója, nmnkálattyainak királynéja, szabad/tásának örököse, religiójának kiszolgáltatója, tanú bizonyságának vitéze, és Kristusnak testvére örökre elveszszen. — Az igazságára nézve azt mondgya, hogy valamint nem érezhet örömöt vagy fájdalmat a’ lélek a’ nélkül, hogy abban részt ne vegyen a'' test; ngy viszontag, akár jót, akár roszat tesz a’ lélek, mindenkor a‘testnek szolgálattyával él: illendő azért, hogy a’ léiéinek jutalma vagy büntetése közöltessen a’ testtel, kovetkezendőképpen feltámadgyon a' test. — A’ mindenhatóságra liézve így okoskodik: A' természetben semmi sem vesz el éppen és egészen, hanem tsak a’ képek változnak, az alatt minden meg ujiil, és megéled. Viszszafor- dul a* tél, nyár, tavasz, és ősz az ő minden erejével és jelenésével egygyíitt. A* fák az ő megfosztatások után új gyümöltsökkel felruliáztatnak , a1 virágok megfestetnek, a’ füvek megélednek, az elrohadtt magok kikelnek; mert a’ rothadás elannyira nem vége, hogy inkább kezdete a’ léteinek. AWergek, és nyüvek, midőn megholttaknak tetszenek, új életet vesznek. Egy más helyen pedig (Ápol. c. 48.): Azt kérded, hogy mikint állhat elő a’ már eloszlott szer. Nézz magadra ó ember, és a’ dolgot hihetőnek találod. Gondold meg, hogy mi voltál, minekelőtte lettél volna; semmivé vállván, midőn lenni megs/ünöl, miért nem szerkeztet hétnél a’ pórból ismét öszve azon szerzőnek akarattyábol, a1 ki akarta, hogy semmiből legyél? Mi újság történik rajtad? ha a’ ki nem voltál, és lettél, mineku- tánna nem leszel, ismét leszel. Add elő, ha tudod, hogyan lettel, és akkor kérdezd, hogy mikint leszel. Pedig még is könnyebben leszel, a’ mi voltál Valaha, minthogy nem nehezen lettel, a’ mi soha sem voltál. — Egy más szent Atya (Athenagoras legat, pro Christ.): Ha alkothatta az Isten a’ nein volt embereknek testeit az első teremtéskor,