Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

3. rész, vagy A' fenyitékügyelő theologia

iikís világhoz nem való (I. Kor, XV, 50, 53.); és már ez is halál.

Bizonytalan a’ halálnak órája, sót még a’ módgya is. De ez is az Istennek bölts rendelése. 1-ör Minthogy az emberbe öntve van az életnek szeretető, sokan megvigasz- talhatatlannl szomorkodnának, vagy rettegnének, látván közélgetni a1 halált. Mitsoda kín gyötrelem sírás rívás volna akkor sok házban a’ mindennapi kenyér? 2-or Kinekkinek dolgozni kell , nem tsak hogy saját életét fenntartsa, hanem a’ hozzátartozandóknak úgymint a’ há- zanépének is segítségére vagy élelmére értéket szerezzen; azonban ha bizonyos volna a’ halál, találkoznának, kivált a* kik megunták, vagy soha sem is szerették a’ dolgot, a’ kik a’ halál előtt hoszszabb iidőyel és talán több esztendővel is éppen és egészen felhagynának a1 dologgal, és her nyélésbe temetnék magokat. Ezzel pedig nem tsak az ő nemzetségeket végső szükségbe taszíthatnák, hanem magokat is szinte attól az élelemtől megfoszthatnák, melly nekik halálokig szükséges, kivált ha még előre nem látható tűz viz tolvajok által a’ régi szerzeményektől is megfosztanának. Mitsoda nagy ínség és szűkölködés támadna így több nemzetségek között? 3-or. De még az erkölts is sokat nevekedik azzal, hogy bizonytalan halál; mert így az igazak szüntelen való vigyázatban és szorgalomban tartatnak, hogy egy szempillantatot sem hagygyanak érdemszaporítás nélkül elmúlni, és ne bjtangollyák el valamelly illetlen tettel több üdéig bajosan szerzett érdemeiket; a’ gonoszok pedig megtérésre penitentiára éhresztetnek ; mert gondollyák : „fia ezen a’ héten vagy napon meg nem térek, a’ jövő hétről vagy napról ki tett bizonyosa? Akkor akarok megtérni, mikor már nem élek.“ Ellenben ha bizonyos volna a1 halál, az igazaknak erköltössége megtu- hadna, a' gonoszok is bátrábban és tovább foltatnák az er- költetelenségeiket. Mind az egygyik, mind a1 másik azt gondolná: „Meszsze van még a’ halál, es kedvezhetek magamnak; majd lesz íidőm a’ hibámot elhagyni és kipótolni.“ Ezzel pedig annyira meggyökeresedne a’ fesletség, hogy tsudához hasonló dolog volna a’ jámborság és erkölts.

Az Isten megolvasta ugyan az emberi életnek napjait, és a’mint szent Jób mondgya: 3,a havainak száma nála vagyon, elrendelte a, határait, melly eket át nem hághat- ni (XIV, 15.): de valamint a világnak javait nem egy- gyenlóképpen osztotta ki, úgy az emberi életet is, kinek hoszszabbra , kinek rövidebbre nyújtva. Némelly meghal,

r