Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
3. rész, vagy A' fenyitékügyelő theologia
6 minekelőtte született volna, más tsetsemős korában, más felserdüítt ifjúságában, más mikor házassági jegyben jár, más a’ gazdaságának legszebb divattyában, más pedig megőszültt megaggodtt korában, és teliyes napokkal. Mind ezekben a' maga tetszését követi a‘ mindeneknek ura. De akár hoszszabb , akár rövidebb időre határozza az emberi életnek tartósságát, valamint minden emberben megvan azonegy emberi természetnek méltósága; valamint minden embernek ugyanazonegy a’ végtzéilya : úgy meg- kivánnya, hogy kiki az életere kiszabott rövidebb vagy hoszszabb iidőt minden erővel és tehetséggel jóban töltse. Valamint a’ szőliőmiveseknek, kik három hat kilenlz tizenegy óra tájban mentek a’ szellőbe, egy egy pénzt adatott jutalomul a" szőilőnek ura, mellyben vele megalkudtak, a’ kik jó reggel kezdtek dolgozni (Mát. XX, 1 —10.): úgy azonegy mennyország áll számára kinckkinek, a1 ki rövidebb vagy hoszszabb üdéig élvén, híven szolgált az Istennek. Nem fogja ott mondani a’ száz esztendős ember: „Uram!44 emez tsak tíz húsz esztendeig vagy holnapig viselte a* napnak és hévségnek terhét, és egygyenlőnek tetted őtet velem, ki száz esztendeig sinlődíem az alatt.44 Inkább örülni fog azon, hogy a’ minek híjával van a1 fiatal embernek érdeme a’ mennyei boldogságnak bírására, azt az Isten az ő kegyességével és jóságával pótollya, a’ boldog lelkeknek pedig nem tsak számát hanem örömét is szaporíttya. Ne bízza el magát az öreg hoszszú életében. Még meglehet, hogy a’ mit hosz- szú üdéig és nagy hajjal gyűjtött, azt egy szerentsétlen erköltsromlással elbitangollya, -s mintegy tengerbe veti. Ne mondgya : „Sokat éltem, és szenvedtem; sok jót tettem44: mert sokat is vétkezett, sok jobbítani és pótolni valót elkövetett. Hogy a’ tökélletességnek tetejére, mell}- nek nints határa, juthassunk, és a’ tselekvő életünkben bővelkedő érdemeket gyüjthessünk, arra soha sints sok üdőnk, száz két száz esztendő is kevés, kivált ha az er- költs dolgában tunyábbak Jankadttabbak vagyunk. Ellenben a’ ki jeles tettekre igyekszik, azokkal a* természetének méltóságát nemesebbíti, az Istent követi, hozzá a’ jóságban tökéletességben közelget, az eleget élt, ha kevés esztendeig élt is; azért az ifiú ember bíztassa magát azzal, hogy kettőztetett szorgalommal a‘> véneknek érdemeit elérheti, a* mint Kristus Urunk is mondgya: így lesznek az utolsók elsőkké, és az elsők utolsókká (Mát. XX, IC.). Ide illik, a' mit a’ Bültsesség könyvében ol
