Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
3. rész, vagy A' fenyitékügyelő theologia
4 ördög irigységéből jött pedig le ai halál a' föld kerekségére, úgy mond a* Bolts (Bolts. II. 23, 24.). Másod rendű és közveíethn oka Ádámnak engedetlensége, ki midőn a’ tiltott fából evett, egy ember által jött be é’ világra a bán, és a' bűn által aé halál, és ágy minden emberekre elhatott a’ halál, a kiben mindnyájéin vétkezlek (Rom. V. 12.). Annak külső végrehajtója a' büntető Isten, kinek szava Adámhoz volt: Vissza térsz a' földbe ; melléjből vetettél, mert por vagy, és porrá válsz (I Moy. 1I1? 19.). Belső éseievevaló készítője a' külömbféle világi nyomorúság betegség, melly az embernek éltető ereit lassan megtöri, ineggj engíti, és eloltja. A' mi alkotmányunk már magában foglallya a’ romlandóságnak magját; 's azért azon boldogságra, melly után szüntelen esdekíünk, és melly a’ mi erkoltsi érdemünknek jutalma, vagy a’mi végtzélunk, ezen az életben semmiképpen sem juthatunk, ha szinte az egész világot bírjuk is. Az igaz boldogságnak tudniillik semmi kellemetlen érzéssel meg nem za- varttnak kell lenni,, kövelkezcndóképpen a természetünknek minden fájdalomtol és szenvedésről mentinek, magának a’ boldogságnak meg nem szür.hetőnek és bátorságos- nak, minden kívánságainkat tökélletesen kielégítőnek kell lenni; minthogy az nem igaz boldogság, mellj ben az ember fájlal vagy szenved valamit, vagy azon aggódik, bogy a’ boldogsága végére szakad, vagy pedig a' kívánságai kie- légíttetlenek maradnak. Már pedig meddig e' világon lakunk, tsakugyan ollyan testet viselünk, melly szenvedés, pusztító viszontagtágok ellenkezetek alá van vetve; ki kell tehát ebből a' testből vetkeznünk, és más világra költöznünk, ha igaz boldogságra jutni akarunk. Ezért Minden embernek meg kell halni, mivel mindnyáján Ádámtol eredünk, kitől valamint a'vétkes volt, úgy azt követő büntetés a halál is minden emberre átszáll. El van végezve, hogy az emberek egyszer meghallyanak, úgjr mond szent Bál (Zsid. IX. 27.). Egjéb helyen pedig a’ szent írás a’ halált minden föld éittyának, minden élőnek készített háznak nevezi (Josue XXIII, 14. I Kir. II, 2. Jób XXX, 23). Noha voltak szent Atyák, a‘ kik azt tartották, hogy a kiket alvilág végezete életben meglep, azok meg nem halnak (I Kor. XV, 51. a’ görög bötű szerint I. Tess. IV, 15—17.). De ez sem Anyaszentegy- háznak tanítása. Azonban ha nem is történne meg azoknak halála úgy, mint a' többieké, mindazonáltal át kell nekik bizonyos változáson menniek, mivel ez a’ test a’
