Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
2. rész, vagy A' téteményes theologia
260 ven vér nélkül, sem eleven vér eleven test nélkül; ezért valamint mondotta Kristus Urunk: Ha nem eszitek az ember fiának testét j és nem iszszátck az 6 vérét > nem lesz élet ti bennetek: úgy ez is az ő szava: A‘ kenyér s mellyet én adandó vagyok, az én testem a' világfiak életéért — a ki eszen engem 6 is él én érettem — a ki e’ kenyeret esziy örökké él (Conc. Trid. Sess. XXI. cap. 1.}. Szent Pál is az Úr vatsorájárol szóllván, a’ kenyérszínröl egyá- tallyában adgya elő Kristusnak parantsoíattyát: Ezt tsele- kedgyétek az én emlékezetemre; a’ bőrszínről mintegy módosítva : Ezt az én emlékezetemre tseiekedgyétek valahányszor iszszátok (I Kor. XI, 24, 25.). Az Apostolokról, és az első hívekről is tsak azt írja szent Lukáts: Állhatatosak valónak pedig az Apostolok tudcmánnyában, és a5 kenyér szegé sének részeltetésébeti , és az imádságokban (Ap. Tsel. II, 42.); tehát a’ kenyérnek színe alatt az ő testében külön megvan az ő vére is, valamint a’ bornak színe alatt áz ő vérében megvan a’ teste is. Tagadhatatlan, hogy tizenegy század alatt mind a’ két Ekklesiához tartozó Keresztények az Oltári Szentséget közönségesen mind a’ két szín alatt szokták magokhoz venni (Tompa de rit. chris. P. II. §. 90 a) 93.): azonban a’ mint fellyebb mondva volt, majd olly gyakran megtörtént, hogy egy színnel is megelégedtek; mert bor szín alatt a’ Szentséget sem a’ házokban nem tartották, sem magokkal nem hordozták; a’ betegeknek is most kenyér, most bor, most borba mártott kenyér szín alatt, valamint a’ tsetse- mőseknek is tsupán tsak bor szín alatt szolgáltaiták ki (Cypr. de laps.) a’ nélkül, hogy valakinek es/.ébe jutott volna az a’ gondolat, hogy nem egész Szentséget vett magához. XII-dik Században a’Napnyugoti Püspökök némelly illetlenségeknek, és kivált a’ kiontásnak eltávoztatásáért, melly főképp a1 nagy sokaságban5könnyen megesik, a’ világiaktól elkezdték tiltani a’ kelyhet. A’ Constantiai Gyülekezet pedig, melly 1414-dik esztendőben hivatott öszve, egyátallyában nem tsak a’ világiaknak, hanem Misén kívül még a’ Papoknak is megtiltotta az Urat egyébkint mint kenyér színe alatt magokhoz venni, hogy ezen szokással is a’ hitét nyilván vallya az Anyaszentegyház, hogy egy szín alatt is szint’ úgy jelen van, és vetetik a’ Kristus teste ’s vére mint mind a’ kettő alatt, és ellenkező szertartásával is azokat betorkollya, a’ kik vitattyák, hogy Kristus rendeléséből és parantsolattyábol nem szabad vagy ♦
