Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

2. rész, vagy A' téteményes theologia

sekkel meghatározta, mellyek jóllehet hogy rideg esetekre nézve, mellyekben az áldozatoknak bemutattatni kellett, sokféliek voltak, de annyiban még is megegyeztek, hogy minden áldozat vagy imádás vagy kérés vagy hálaadás vagy engeszteled áldozat volt. Az imádásáldo- zatot bemutatták az Istennek mint a’ világ teremtő és gon- viselő Urának, kiben élünk, mozgunk, és vagyunk: es egészen elégették, jelentvén , hogy az Isten egészen Ura mindennek, és mindent egészen az ő szolgálattyára keli fordítani; azért az imádó áldozatot éppenégő áldozatnak nevezték.' Kérő áldozatokkal valami jót, p. o. a’ háború előtt győzedelmet, a’ betegségben egészséget kértek az Istentől. Hálandó áldozatokkal megköszönték az elveiteket p. o. háború után a’ győzedelmet, betegség után az egészséget, és a’ feláldozott állat három részre osztatott, mellynek egyike az oltáron elégettetett, a’ másika a’ Papnak jutott, a1 harmadikát pedig az áldozok a’szent helyen elköltötték. Az áldozatoknak ezen felosztása példázta, hogy az Isten az ő javait az emberek között felosztya, és hf hesség esetnek mondattak. Végtire az engesztelő vagy tisztító áldozatoknak akkor volt helye, mikor a’ bűnnel megbántott Istentől botsánatot kértek; és ezeknek egyik része elégettetett ugyan az Oltáron, a’ másika pedig a’ Papoknak jutott, de a' harmadika nem adatott viszsza az ál do/oknak , mert illetlennek tartatott, hogy valaki úgy szóllván a’ bűnéből vígan lakjon, mikor azért penitentziát kell tartani, azért az is elégettetett.

Moyses törvénnyének mind valamennyi áldozattyaí közül legjelesebb volt a’ húsvéti báránynak feláldoztatása, mellyel a’ Zsidók minden esztendőben Husvétnek első estén az Istennek hálaadásul bemutattak azért, hogy őket Moyses által Egyiptomból tsudálatosan kiszabadította, megölvén az Egyiptombélieknek első szülötteit, a’ Zsidókénak pedig megengedvén, és a Kanáan földére bevezette; azután az Engeszt elésnek vagy Tisztulásnak nagy napján minden esztendőben nagy pompával bemutattatni szokott áldozat, mikor a’ Főpap az ő saját, a' Papságnak , és az egész , nemzetnek bűneiért megöltt borjúnak és baknak vérével bement a' Szentek szentébe, abból a’ frigynek szekrénnyé felé hintett, és ezzel magát, a' Papságot, és az egész népet a" bűnöktől tisztította.

Nem tsak azért rendelte pedig az Isten már a világnak kezdetén az áldozatokat. Moyses törvénnyében pedig az Isteniszolgálat fó részének telle, és azoknak miként