Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
2. rész, vagy A' téteményes theologia
2íi mellekben az ember egyedül ísak ax Istennel áll, a ki önmagában \ éghetetlen tőkelíetességű valóság, ránk né^vr pedig teremtő és gondviselő Urunk, legszentebb törvén}- hozónk, legigazabb ítélő és jutalmazó bírónk, minden jónak kútfeje, kiben élünk, mozgunk, és vagyunk; ‘s azért neki minden kitelhető tisztelettel, és imádással tartozunk; tőle illik kérni minden jót; az elveiteket meghálálni; ha bűneinkkel megbántottuk, elégtétellel megengesztelni. Ezen viszonyoknak, és azokkal öszveillő indulatoknak kifejezésere, meliyekkel az embernek szünet nélkül lelkesíttetni kell, vagy egyátallyában a’ Religiónuh gyakorlására az Isten rendelte az áldozatokat, meliyekkel az ó adománnyai- bol, nevezetesen az állatok közül ökrökből, borjúkból, ju- hokbol, bárányokból, galambokból, gerlitzékböl; a nö- vevények közül lisztből való süteményekből, bőrből, olajból , tömjénből; az ásványok közül sóból valamit az ő di- tsőségére és tiszteletére mint fő Urunknak felajánlunk, e végre szenteltt helyen, nevezetesen az oltáron elégetünk, vagy más módon megemésztünk, és ezen tettünkkel az Istennek mindeneken való uradalmát, mindeneknek pedig tőle való függését kifejezzük. A’ világnak kezdetétől fogva áldozatokat mutattak he az Istennek az emberek. Már Ádámnak két első fia Cain és Ábel,, amaz ugyan a’ földnek gyüinoltséböl, emez pedig az ő nyájjának fajzatiből áldozatot mutatott be az Istennek. Nőéről, MelkisedekrÖl, Abrahámrol, Izsáakrol, Jákobról, Jóbrol, és az ő példájok után többekről olvassuk, hogy áldoztak. Sőt egy pogány nemzet sem volt, inelly fő Isteniszolgálatnak nem tartotta volna az áldozatokat (Aug. c. Faust. L. XIX.). Ezen divattya az áldozatoknak eleg világosan bizonyíttya, hogy azokat az emberek nem magok gondolták ki; mert hogy is gondolta volna magátol akárki, hogy az Isten előtt kedves dolgot tesz egy bárányt vagy egy borjút megölvén, és elégetvén? Minden bizonnyal az Isten maga, pedig mindgyárt a’ világnak kezdetén jelentette ki, hogy azoknak bemutatása kedves szolgálat előtte. Nagy isteni kegyességnek is jele, hogy az ő szolgálatijának fő részét illy könnyűvé tette, és a’ legszaporább, legközönségesebb termesztményekböl, meliyekkel ő áldott meg, tőlünk ajándékokat mint sajátunkból elfogadni méltoztatik. Mikor Moyses által törvényt adott a"1 Zsidó nemzetnek mint az ő választott népének, akkor is az Isteniszolgálatnak fő és legjelesebb részét az áldozatoknak bemutatásában hely- heztette, és ennek külömbféle szertartásait sok renddé-
