Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

2. rész, vagy A' téteményes theologia

3. A' lier észt ségnek mivolt i két része > nevezetesen annak matériája az, hogy a’ ki felveszi a’ Keresztséget, annak testét vízzel meg kell önteni; a formája pedig a"5 Romai Katolika Anyaszentegyházban ezen szavakból áll: N. En téged keresztellek az Atyának f és Fiának, és szent Léleknek nevében Amen. A’ mi a’ matériát illeti, hogy vízzel meg kell annak Öntetni, a1 ki kereszíelkedik, arról okosan kételkedni sem lehet azért, mert a’ hol tsak szó van a’ szent írásban a’ Keresztségröl, mindenütt vagy víz említtetik, fián. III, 5. Ap. Tsel. X, 47.), vagy fürdőnek neveztetik (Efes. V, 25. Tit. III, 5.). Nagy világosságul szolgál ide, a’mit az Apostolok Tselekedeteinek könyvében Candaces nevű Szeretsen Királynénak Komornyikjáról olvasni, hogy tudniillik, minekutánna Jerusalemben elvégezte volna az ajtatosságát, és haza mentében Isaias Prófétának könyvét olvasgatná, isteni sugarlásbol hozzáadta magát Fülöp Diakónus, és Jesusrol olly szivére magyarázta a’ szent írást, hogy a’ mint egy vízhez értek, a’ Komornyik félbeszakasztotta a, beszédgyét: Ihon a’ víz; mi tilt meg engem, hogy meg ne kereszteltessem? Erre Fülöp: Ha hiszel tellyes szivedből, szabad. És a’ mint a’Komornyik így fválaszolt: Hiszem Isten fiának a’Jesus Kristust; mindgyárt leszállóit mind a’ kettő a’ szekérről, és Fülöp megkeresztelte a’ Komornyikod Erre az Isten lelke elragadta Fülöpot, a’ Komornyik pedig Örülve foí- tatta az úttyát (Ap. Tsel. VIII. 26 — 46.). Kétség kívül természetes vagy tó vagy folyóvíz volt, a’ mellyben vég- hezvivődött ekkor a’ Keresztség. Hanem mivel Kristus Urunk meg nem határozta, hogy az ember testének mel- lyik része, hogyan, és hányszor Öntessen meg, azért kü- lömbféie üdőkben és helyeken kiiiömbféle szokások jöttek be. Minden bizonnyal az Apostolok sem szolgáltatták ki egy formán a’ Keresztséget; azért az ő példájok után, és az ő üdejektöl fogva egész tizenhárom század alatt vagy háromszor egész testtel a’ vízbe merítve, vagy ugyanannyi ráöntéssel, vagy pedig karapolva kereszteltek. Az első mód volt a’ legközönségesebb, azért állottak a’ Templomok előtt vagy megett tágas keresztelő kutak, mellyek- ben egyszerre több emberek egész testtel a’ vízbe buktatva megkereszteltethettek. Minekutánna pedig NIII-dik századnak végével megszűnt volna ez a’ szokás, akkor lett közönséges a1 mostani, tudniillik hogy a’ keresztségkérőnek fejére keresztformára háromszor öntetik a’ víz; ha pedig ez meg nern történhet, a’ mellyére, ha oda sem lehet a1

211