Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

2. rész, vagy A' téteményes theologia

lás, Oltári Szentség, Penitentzia, utolsó Kenet, egyházi Rend, és Házasság; mivel a1 szent írások , és az apostoli Hagyományok után (Ján. III, 5. VI, 55. XX, 23. Apóst. Tsel. VIII, 17. II Tim. I, 6. Jak. V, 14.), a’ szent Atyáknak tanítása (Tértül, de Praescrip. e. 40. 41. ad uxor. L.

2. c. 7. 8. Aug. de Bapt. L. 5. c. 20. con. Petii. c. 104. con. Parm. L. 2. c. 13. in Psal. CXLVI. de nupt. et con- cup. c. 13.), mind a’ Görög mind a’ Romai szertartási! Anyaszentegyháznak szokása és szertartásos könyvei,* mind pedig a’ szent egyházi Gyülekezeteknek határozása szerint (Gone. Londin. de ann. 1237. Florent, de ann. 1430. Trid. Sess. VII. can. 1.) tsak ezt a’ hetet fogadta el az Anya- szentegyház, és mint Eretnekeket átok alá vetette, a’ kik több vagy kevesebb Szentséget hisznek. Az igaz, hogy a’ régi szent Atyák, kik első öt században éltek, nem írtak a' hét Szentségekről szólló értekezéseket, de nem azért mintha azoknak számában meg nem egygyeztek volna (a’ mint a’’ Protestánsok tartyák) hanem azért, mert az iilyen értekezésekben hoszszan elő kell adni az Anyaszentegyháznak a’ matériáról, formáról, kiszolgáltatórol, valóról ’s a’ t. szólló tanítását, és a’ kiszolgáltatásnak tzeremoniáit. Ezeket pedig hirdetni ójták magokat, hogy ne talám tsúfot űzzenek belőlök a’ Pogányok. De VI-dik században és azután , mikor már sírba volt döntve a’ Pogányság, bátran előállottak az e’ féle tanításokkal. (Observ. latini interp. ad Claud. Fleury Disc. pop. Dei Tom. I. c. 12.).

8. Azoknak egymástól való külömbözése. Jóllehet hogy mindegygyike tsudálatos isteni erővel bir a’ mi megszentelésünkre, ’s azért méltó, hogy velek éllyünk: mindazonáltal nem egyenlőképpen szükségesek vagy méltóságo- sak. Mivel tudniillik az üdvösségre egyátallyában tsak az szükséges, hogy az ember Kristusnak érdemeibe mint vad olajfa szelíd olajfába oltasson, a’ bűntől megtisztul!) on, és az Isten kegyelmébe jusson, ez pedig tsak a’ Kereszt- ség és Penitentzia által történik, azért ez a’ két Szentség a legszükségesebb; a’ Keresztség ugyan az eredendő bűn miatt minden embernek még a‘ legkisebb gyermeknek is, a’ Penitentzia pedig azoknak, a’ kik a’Keresztség mán halálos bűnbe estek, hogy a’ lelki halálból, melly a’ bűn, és, a’ mint mondani szoktuk, az Isten haragja, ismét életre támadgyunk, melly az embernek megigazulása, és az Isten kegyelme. Ez a’ két Szentség lelki értelemben holttak Szetitségének neveztetik; mert azoknak való, a’ kik lelkiképpen meg vannak halva. A’ többi Szentségek pedig, ha