Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

2. rész, vagy A' téteményes theologia

206

mát arra, a’ ki felveszi a’ Szentséget, a’ mint kell; és <?) í.sak a’felvevő maga az ő bűnös állapottyával gátot nevessen. Ezt a’ foganatot a’ szent Írás is több helyeken (Ján. III, 5. VI, 55. XX, 23. Ap. Tsel. Vili, 17. II Tim.'l, 6. Tit. III, 5. Jak. V, 14.) sem a’kiszolgáltató Papnak, sem a’ felvevőnek érdeméből £ex opere operantis), hanem a’ Szentségnek tárgyügyelő feladásától Vagy merő munkálatból (ex opere operato) származtattya. Erre nézve is mondhatni szent Pálnak szavaival: En plántáltam 3 Apolló öntözött az Isten pedig név ekedé st adott: űzőkéiért sem a ki plántál, sem a’ ki öntöz 3 valami , ha?iem a' ki nevelkedést ádáz Isteti (I Kor. III, 6, 7.). Mondhatni szent Ágostonnal is: „Nem azoknak érdemén áll a’ Keresztség, ,,a’ kik kiszolgáltattyák, sem a’ kik felveszik, hanem saját „szentségén és igazságán, annak érdeméért, a’ ki azt rendelte, a’ roszul élőknek veszedelemre, a’ jól élőknek pedig üdvösségre“ (L. IV. c. Cresc. c. 16. n. 13. Conc. Trid. Sess. VII. can. 6. 8,). Ismét: „Bátor Péter keresz- „tellyen , ez, a’ ki keresztel; Pál keresztellyen, ez, a’ ki „keresztel; Judás keresztellyen, ez, a1 ki keresztel. A’ „mi adatott, nem külömboző a’ ktilömböző szolgák miatt, „hanem egy és egyenlő azért, hogy ez, a’ ki keresztel. „A’ kiszolgáltatónak erköltstelensége sem Kristusnak hatal- „mát, sem a’ Szentségnek értékét fel nem tartha’tya“ (Tract.

6. in Joan. n. 7. 11. con. Cresc. L. 4. c. 16. Justin. Ápol. Tértül. L. 1. de Bapt. Greg. Nyss. Orat. de Bapt. Christ. Conc. Trid. Sess. VII. de Bapt. cap. 8. can. 4. 12.). És végtire ha a1 Szentségnek értéke a’ kiszolgáltatónak vagy a’ felvevőnek érdemétől függne, semmi külömbség sem volna a’ Szentségek, és az ó vagy új Testamentomi egyéb szertartások között, mivel ezek mind tsak azoknak, a" kik bennek eljárnak, hitétől ajtatosságátol érdemétől veszik az ő hathatóságokat; az emberek pedig szüntelen való bizonytalanságnak ki volnának téve, ha valóban értékesen fel- vették-é a’ Szentségeket. Noha a’ kiszolgáltató is nagyon vétkezik , ha bűnnel megterhelve adgya fel a’ Szentséget, a’ felvevő is, ha hasonló állapotban elfogadgya; mert az egyik is másik is a’ legszentebb dolgokban szentségteienül jár. Különösen emebben a’ Szentségnek haszna mind addig függőben marad, inig előbbeni méltatlanságán kivül aJ Szentségnek illetlen felvételét is igaz penitentziával ki nem pó- tollya.

7. Azoknak száma♦ Se nem több se nem kevesebb a’ Szentség mint dl következendő hét: Keresztség, Bérmá-