Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
2. rész, vagy A' téteményes theologia
P8 fölösleges dolog vizsgálni, hogy miért szánt az Isten annyi üdőt a’ készületre. Első és fő oka annak az, hogy nem olly könnyen érett meg az emberi ész arra, hogy olly mély tudományt, olly nagy terjedésű és hasznú intézetet, mellyel a’ világ Megváltójának meg kellett állapítanivagy hibátlanul felfoghassa , vagy sikeresen haszonolhassa. Az első embernek esete után jó darab üdéig az emberi nemzet úgy szóllván gyermeki, azután serdülő korban volt; azon kívül szerfelett eláradt benne a’ tudatlanság, az istenről való meg- felejtkezés , a* babonaság, és az erköltstelenség: ha azért iidőnek előtte eljött volna a’ Megváltó, feledékenységbe jött, és sikereden lett volna, a’ mit az üdvösség dolgában teendő vagy parantsolandó vala. Várt tehát az Isten ollyan üdőt, mellyben az emberi nemzet a* gyermeki és serdülő kórból kivergődven, megérett emberhez illő észre jut, és legalább tsak mástol nyújtott világosság mellett saját nyavalyáját megláttya, orvosra szükséges voltát magával elhiteti, és a" mi a1 tökélletes orvosláshoz parantsoltatik, engedelmesebben követi, pontosabban tellyesíti. De az alatt sem hagyta éppen magának az emberi nemzetet; mert választván magának az Abrahám magvábol egy különös nemzetet, melly a’ Zsidó nemzet, azt Egyiptomban megszaporította, tsudatettekkel, és hatalmas kézzel onnan kivezette, 40 esztendeig tartó utazással, és számtalan tsudák között Kanáan földére szállította, különös törvénnyel, isteni szolgálatoknak és ünnepeknek különös nemeivel, különös egyházi és polgári alkotmánnyal minden más nemzetitől megkülömböztette, különös kinyilatkoztatásokkal, kivált a’ Próféták által derítgeite , oktatgatta, a’ Megváltónak illendő fogadására garáditsonkint készítgette , és még a’ világi sorsát is a’ szerint intézgette , most boldogabbá most sullyósabbá tette, a’ mint magát tanítékonyabbnak, erköltsösebbnek, vagy ellenkezőképpen kirúgóbbnak, szó- fogadatlanabbnak, hívtelenebbnek mutatta (Alig. in Psal. Cl. n. 10. Tract. III. in Joan. n.2.). Ez pedig mind üdőt kívánt. Második oka annak a’ volt, hogy az emberekben annál jobban gyulladgyon fel a’ Megváltónak kívánása, és előttük nagyobb Jegyen a’ bötse; annál szívesebben fogad- gyák, mennél forróbban esdekiettek ulánna (Aug. Serin. 163. alias 3. de verb. Ap. c. 4.). Harmadik , hogy a’ Megváltónak méltósága is azt kívánta, hogy az eljövetelét sok jelek, tsudák, tlőkövetek, intézetek megelőzzék (Aug. Tract. XXXI. in Joan. 7.).
