Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
2. rész, vagy A' téteményes theologia
95 mariik a pedig a z áidozóké volt, kik azt attyokíiaival, vagy jó bárányaikkal egy gyűrt (őzve sülve a’ szent helyen elköltötték. Ez jelentette, hogy az Isten ez ő javait az emberekkel felosztja, vagy felosztotta. Engesztelő áldozatot pedig az mutatott be, a' ki magát valami bűnnel megterhelte. Jóllehet pedig hogy ez is három részre osztatott, de az áldozót illető rész elégettetelt; mert illetlennek tartatott , hogy úgy szóllván a'' bűnéből vígan lakjon, a’ kinek azért büntetődni kell. Az áldozatok közül legjelesebb volt a* húsvéti bárány, mellyet minden darabolás nélkül, és a’ bélével egygyütt egészen meg kellett sütni, Husvétnak első estén kovász talán kenyérrel és vad salátával enni, a’ maradékokat pedig elégetni annak emlékezetére, bogy az isten megölvén az Egyiptojnbélieknek első szülötteit az emberekben és marhákban, az Izsrael fiainak megkegyelmezett, és úgy vezette ki őket a’ szolgálatnak helyéről (II May. XII.). Másik jeles áldozat volt az engesztelés nagy napjának áldozat- tya, mikor a' Főpap egy borjút és egy bakot mutatott be az Istennek az egész Izsrael népének bűneiért, és az áldozatoknak vérével bement a’ Szenteknek szentébe (III Moy. XVI.). Nevezetes dolog az áldozatokra nézve: !-ör hogy különös isteni meghagyáson kívül nem volt szabad azok a r mások által bemutattatni , hanem tsak a’ Levi nemzetségéből való Papok által. Az Isten tudniillik, annak emlékezetére, hogy az Izsrael fiainak elsőszülötteit életben hagyta, mikor az EgyiptombéÜekét megölte, azt kívánta, hogy a’ Zsidóknak minden him elsősziiiötte az emberekben és a’ marhákban neki szenteltessen, az állatok ugyan, ha áldozatra valók, áldoztassanak fel, ha pedig nem arra valók, egy juhon, valamint az emberek is pénzen váltassanak fel; az emberek helyett még különösen a’ szent Sátorban és áldozatok körül való szolgálatra az az Papságra Levi nemzetségét jelelte ki úgy, hogy a’ tulajdonképpen való Papságot Aaronnak nemzetsége viseilye, és a’ legidősebb legyen a’ Főpap, a többi Leviták pedig járjanak e! a többi egyházi szolgálatokban (II Moy. XIII. Ill Moy. XXVII, 26, 27. IV Moy. III. Vili.). 2-or A’ Papoknak sem volt szabad akárhol áldozni, hanem tsak a’ szent Sátornak ajtaja előtt, utóbb pedig a’ Jerusalemi templomnak pitvarában. A" szent Sátor, minekutánna elfoglalták volna Kánáan földét az Izsraeliták, előbb Silóéban, azután Cariathiarimban állott, későbben Dávid Sión várába vitette, mig el nem
