Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
2. rész, vagy A' téteményes theologia
96 készült a' Salamon Temploma (III Moy. XVII, 1—6.1 Kir. Í, 9. VII, 1. II Kir. VI/). 3-or Megparantsolta volt az Isten, hogy előbb a’ szent Sátornál, utóbb pedig a’ Jeru- salemi Templomban minden férjfi, a" kit a’ lehetetlenség fel nem oldoz, minden esztendőben három legjelesebb ünnepen , és azokon bemutatni szokott áldozatokon, úgymint Husvét, Pünküst, és Sátorok ünnepén jelennyen meg, és az ő Felségének udvarollyon. Husvétkor iillötték az Egyiptomból való kiszabadulásokat, PünkÖstkor a’ tiz paran- tsolatoknak, és egyátaliyában a’ Törvénynek kiadatását, Sátorok ünnepén pedig az őseleiknek negyven esztendeig ta tó utazását (II Moy. XXIII, 17. XXXIV, 22, 23. III Moy. XXIII.). így zárta el az Isten az ő népét a’ Po- gányoktol, és az egy Papság, az áldozatoknak, és a1 közönséges nyilvánvaló isteni szolgálatnak egy tulajdonképpen való helye által szüntelen arra emlékeztette, hogy tsak egy az igaz Isten. Tsudálatos dolog, hogy az Isten, minekutánna ennyi rendszabásokkal, és szertartásokkal, mellyek közül mind- egygyiknek bizonyos tulajdon oka volt, meghatározta az áldozatok bemutatásának nemét, üdéjét, módgyát, helyét, kiszolgáltatóját, még is azt mondgya maga szent Dávidnak egygyik Zsoltárában (XLIX, 7—15.), hogy nem kedvesek előtte az áldozatok. Szent Pál több bizonyításain kiviil azt vitattya, hogy lehetetlen a’ tulkoknak és bakoknak vérével eltöröltetni a’ bűnöknek (Zsid. X, 4.). Bizonyosan tehát nem úgy parantsolta meg az Isten az áldozatokat, hogy Örökké kelendők maradgyanak, hanem hogy előre ábrázollyák, és példázzák azon jókat vagy üdvösségügyelő intézeteket, mellyeket a’ Megváltó egykor meg fog eszközleni, hogy így a’ Zsidók is hajlandóbbak legyenek azoknak elfogadására, mint a' mellyek már az ő Törvénnyeknek legfőbb szentségeiben nemiméinííképpen foglaltattak. Pia mi bötsök , vagy érdemszaporításra képes voltok volt az ó Törvény áldozattyainak, kétség kívül a’ Megváltónak tisztéből vették, a’ mellyre arányoztattak, vagy a’ mellyel viszonyban állottak. Világosan mondgya ezt szent Pál több helyeken, nevezetesen a‘ Zsidókhoz szólló levelében: A törvény árnyéka volt a' következendő jóknak, és nem valóságos áhrázolattya a’ dolgoknak (Zsid. X, 1. Tartsd öszve I Kor. X, 11. Gal. IV, 9. Kol. II, 17.). De erről alább bővebben szóllunk. Mind ezeket az emberi üdvösségre tzélozó nagy előin- tézeteket elménkben forgatván, tsudálhattyuk-é elegendő
