Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

2. rész, vagy A' téteményes theologia

hogy Káinban felforrott az irigység és a' méreg annyira, hogy szántóföldre tsalta az Öttset, és megölte; a' miért az Isten szóval is megfeddetíe, a' ieikiosmeretének furdalá- saival is megbüntette (I Moy. ÍV.}. Noé a’ vízözön után hálaáldozatot mutatott be az Istennek , meííy oliy kedves volt eiőíie, hogy esküvéssel megígérte, hogy az embereknek bűneiért többé vizözönnel meg nem látogattya a’ világot él Moy. Vili, 20—-22. IX, 11—-17.3. Ábraliám, Izsáak, Jákob, Melkizcdek, Jób Pátriárkák több helyeken áldozatokkal tiszteitek az Istent; sőt nehezen volt tsak egy pogány nemzet is a' világon, meliy fő isteni tiszteletnek nem tartotta volna az áldozatokat. Azért nem hihető, hogy az emberek, szinte Adámnak fiai, magoktól jutottak volna arra a’ gondolatra, hogy az Istennek illendő tiszletet, és kedves szolgálatot tesznek, ha a’ földi jókból, mellyekkel tőle meg vannak áldva, valamit e’ végre öszvetörnek, megölnek, elégelnek, vagy más módon világi haszonolásra fordíthatatlannak tesznek. Minden bizonnyal az Istennek magának kellett az áldozatokat, pedig már a" világnak kezdetén, mint a’ religiói indulatoknak Vagy érzéseknek kifejezésére, és a’ maga szolgálattyára alkalmatossakat inegparantsolni, valamint Mo}ses torvén- nyében különös rendelésekkel még jobban és tzélarányo- sabban meghatározta, hogy hányféle áldozatok, mikor, hol, mi végre, miilyen szertartásokkal, és kik által mulattassanak be.

A’ Törvény szerint az áldozatok egyátallyában vére- sek és vérontás nélkül valók voltak. Amazok bizonyos állatokból, juhokbol, bárányokból, ökrökből, borjúkból, galambokból, emezek pedig a’ földnek termesztménnyei- böl, lisztből, bőrből, olajból, süteményekből, és a^ fák gyümöltseiböl állottak. A’ véresek botsösebbeknek tartattak a’ vérontás nélkül valóknál, és különösen négy feliek voltak úgymint: imádók, kérők, hálaadók _, engesztelők. Imádókkal tisztelték az Istent mint a' valók valóját, a’ világnak teremtő gondviselő törvényhozó Ítélő jutalmazó Urát, és a’ bemutatott állatot az oltáron egészen elégették, ezzel azt akarván vallani, hogy az Isten egészen ura mindennek; a1 ki azért igazán akarja tisztelni, annak mindenét magával egygyütt egészen kell a' tiszteletére és szolgálattyára fordítani. A’ kérő áldozatok arravalók voltak, hogy az Istentől valami jót kérjenek , a’ hálaadók pedig, hogy az elveiteket megköszönnyék. Ezeknek bizonyos része az oltáron elégettetett, más íésze a’ Papoknak jutott, a’ har-