Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
2. rész, vagy A' téteményes theologia
(50 Az Istentől kinyilatkoztatott tanítás azt tartya, hogy az Istennek önkényt való kegyelméből a’ testünk valaha megújul, megditsöittetik, a’ mostani Ínségeknek terhétől megszabadul, az indulatosságnak minden szamattyátol megtisz- títtatik, erőbe, és halhatatlanságba öltöztetik; hogy valaha szorosan köttetünk az Istenhez, sokkal jobban megös- merjük őtet, mint a" természetnek ereje szerint és ezen a’ világon kitelik; hogy látni fogjuk őtet, a’ mint magában van, színről színre; és ollyan boldogságba jutunk, mellyel a’ szem nem látott, a' fül nem hallott, az embernek szíve meg nem fogott (I Kor. II, 9. XIII, 12. XV, 42—53. I Ján. ILI, 2. Jelen. VII, 16. XXI, 4.). Ki gondolta, ki kívánta volna ezt magátol ? A’ kinyilatkoztatásnak ezen tanítása ellen nincs, mit fogjon ki a’józan ész, melly tsak akkor kelhetne ki méltán, ha ollyan valamire alkotta volna az embert az Isten , a’ mi vagy az embernek méltósága ellen, vagy lehetetlen volna, mivel amaz az Istennek igazságával , emez pedig az ő böltsességével meg nem férne: de ha olly felségesre juttattya, melly minden emberi gondolat, és természetes erő fölött vagyon, és arról a’ kin} i- latkoztatott tanítás bizonyságot tesz, a1 kifogás helyett inkább némuílyon meg, és nagy hálaadatosan hallgasson. Gondold meg azért, sőt soha se múllyon ki az eszedből, hogy nints itt maradandó varasunks hanem a’ jövendőt keressük; hogy a ' m ig testben vagyunk, az Úrtól szaráu- dokságot járunk ; hogy szarándokok vagyimk és jövevények , mint mindem atyáink; a? mi napjaink mint az árnyék a' földön, és semmi késedelem, semmi maradásunk s intsen (Zsid. XIII, 14. II Kor. V, 6. I Krön. XIX, 15.). Balgatag az utazó, a’ ki itt amott áldogáll, úttyában mulat, épít, gyűjtöget, és a’ hazájába, a1 hol van mindene, nem siet. Ne hadd magad az életednek pállyáján akármi világi ingertől, hatalomtol, méltóságtól, dilsőségtöl, birtoktol, gazdagságtól, vagy testi kívánságtól és gyönyörűségtől megbájoítatni, és a’ mennyei hazától viszszatartoz- tatni: siess inkább kettőztetett lépéssel a’ tzélodhoz; de úgy siess, hogy elvegyed a’ jutalmat; mert, noha, a kik pállyát futnak, mindnyáján futnak, de nem mindnyáján veszik el a’jutalmat, hanem tsak a' ki törvényesen tusa- kodik (I Kor. IX, 24. II Tim. II, 5.); azért a’ te nyájaskodásod, az életednek tnódgya erköltsös, mennyei legyen ^Filip. III, 20.), és a‘ kettős végtzélodhoz képest, mcpuyei lesz a' jutalmad is. Ámen.
