Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

2. rész, vagy A' téteményes theologia

a világot, nom ass Isten, liánéin jó vagy rósz lélek munkájának, huta történetnek, finom porszemekből öszvefor- TOttnak eredeti és Örökkévaló matériából kimivelttnek, vagy szinte a’ mint most van, úgy Öröktől fogva valónak tartották. Azon kívül hogy ezen állítmánnyaikat már akkor, mikor az Istennek léteiéről szállottunk, hamisaknak érintettük, még több erőokokkal is költeményeknek bizo. nyíttyák a' Böltselkedők; a’ szent írással sem férhetnek meg, melly tsaknem minden lapján az Istent a’ világ teremtő és gondviselő Urának magasztallya Moy. I, 1. Isa. XLI, 4. II Makk. VII, 28. Ap. Tsel. XVII, 24. Kok I, 16. Zsid. XI, 3. Jele. I, 7.); különösen pedig az új Testamentom szerint az Atya teremtője a’ világnak a’ Fiú által (Ap. Tsel. IV, 24, 27. Ján. I, 3. Kol. I, 16. Zsid. I, 2.), a’ mi a1 Fiúnak az Atyával való azonegy természetére mutat.

Az Istentől kinyilatkoztatott Tanítás, vagy a’ szent írás a’ világ teremtésének rendgyét így adgya elő. Elein- tén az Istenen kívül semmi sem volt. Öröktől fogva el volt nála végezve, hogy üdőben világot alkot; és mihe- lyest, akarta, hogy legyen menny, föld, világ, azon szem- pillantatban lett. Azonban sem a’ menny, sem a’ föld nem volt mindgyárt a’ kezdetében olly szépen és helyesen elrendelve mint most. A’ föld puszta, sivatag, setét, sárvíz, az ég hasonlóképpen zűrzavarral tellyes volt. Rendbe akarván hozni mindeneket, hat napot vagy üdó- szakaszt választott magának rész szerint, hogy az emberi gyarló ész könnyebben megfoghassa a’ világnak alkotását, rész szerint hogy ez példa gyanánt szolgállyon az embernek, hogy maga is hat nap munkálkodván, a’ hetediket megüllyc , és az Istennek szentéllyé. Azért az első napon akarta, hogy legyen világosság, és lett. A’ mennyire szükségesnek gondolta, hatalmas szelekkel megritkította a* földhöz nyomódó gőzt ködöt, és azokon áttörték magokat a’ napnak súgárai. A’ másodikon a’ vizeknek egy részét mellyck a’ földdel egybe voltak vegyülve, gőzöJödés áltat a1 földtől elválasztotta, és minekutánna felfelé emelkedett volna, belőle lett az ég, felhők, vagy a’ mint a’ szent írás mondgya, az erősség. Harmadikén azt akarta az Isten, hogy a1 földön maradtt víz azon hézagokba vonnya magát, mellyck c’ vegre vagy az első teremtéskor a’ föld színén kivájattak, vagy erősebb földindulásokkal ekkor támadtak; így lettek a’ források, patakok, folyóvizek, tengerek, és a’ száraz föld. Folyvást pedig azt is akarta az