Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
2. rész, vagy A' téteményes theologia
IS 43. Katekezis A% Atya önmagától őröktől fogva van; a Fiú az Atyától öröktől fogra születik; a* szent Lélek az Atyától és a’ Fiútól öröktől fogra származik. Hogy az Atya, Fiú, és szent Lélek egymástól ktilöm- böző személy, noha mind a' háromnak természete azon- egy, annak kettő az oka ; egygyik a* személyeknek származása, másik pedig azoknak munkálattya. Azelsój'az Istenre nézve belső 3 a második pedig külső ok. Az elsőt a’ keresztény katolika Hit így adgya elő: Az Atya Önnön magától öröktől fogva van; a’ Fiú az Atyától öröktől fogva születik; a’ szent Lélek az Atyától, és a' Fiútol öröktől fogva származik. A második pedig abban áll, hogy a' keresztény katolika Hit az Atyát a’ világ teremtőjének, és gondviselőjének, a‘ Fiút megváltójának, a’ szent Lelket megszentelőjének t-artya. A' mi az isteni személyeknek származását illeti, 1-ör az Atya önnön magától öröktől fogva van. Ez az igazság egy azzal, a’ mi fellyebb átalyában mondva volt az Istenről, hogy első, a’ mit róla gondolhatni, az, hogy ó önmagától minden szerző alkotó nélkül öröktől fogva van. Ezt az igazságot világosan hirdeti Kristus Urunk az Atyáról ezen szavakkal: Az Atyának élete vagyon önmagában (Ján. V, 26.). Nem is említi sehol a' szent írás, hogy az Atya valakitől teremtetett, alkottatott, született, származott volna. 2-or Hogy a Fiú az Atyától öröktől fogva születik, ezt is világosan mondgya a’ Zsidókkal tartott egy vetekedő beszédgyében: Ha az Isten volna a3 ti atyátok, szeretnétek engem; mert én az Istentől származtam , és jöttem : mert nem is jöttem magamtol 3 hanem ő küldött engem. Ugyanezt kell (eltenni, és érteni, mikor az Istent, a' mi számtalanszor megesik, Attyának, magát pedig tőle küldöttnek, eredttnek, vele egyetértőnek, egygyütt munkálkodónak (Ján. V. VIII.); az Atya is Jesust a’ keresztelke- désekor, és színének változásakor szerelmes fiának (Mát. III, 17. XVII, 5.); megmeg a’ szent írás most Isten fiának, most Isten egyszülöttének, most tulajdon fiának (Ján. I, 18. III, is, 34—36. Rom. Vili, 32.) mondgya. Hanem ezt a születést nem emberi módon kell érteni; mert
