Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
2. rész, vagy A' téteményes theologia
tsak isteni erővel fogantatott, megtestesült, ember Jett, mint ember született, Jesus Kristusnak neveztetett, közöttünk járt kelt, tanított, magát Isten fiának, isteni köveinek, tanítónak, megváltónak, üdvözítőnek tsudákkal megbizonyította; utollyára pedig mintha legnagyobb gonosztevő lett volna, keresztre feszíltetett, és meghalt. Mivel pedig a1 szenvedő emberségével isteni személységben istensége volt öszvekaptsolva, avagy mint Istenember halt meg, azért lett az ő szenvedésének és halálának érdeme véghe- tctlen, következendőképpen arra is elégséges, hogy minden ember Kristus áltat adgya meg az Istennek azt a’ tiszteletet, melly az ő felségét illeti, kérje meg a’szükséges testi lelki jókat, hálállya meg az elvetteket, tegyen eleget a’ bűneiért. így áll viszsza minden ember az esvesz- tett jusába, Isten fia, és mennyországnak örököse lesz. Erre az áldozatra mutattak, ezt példázták, ez által használtak, a‘ mit használtak, az ó testamentomi áldozatok, ez által igazidnak meg az ó és új testamentomi Szentek, és a’ mennyekbe mennek, mellyeknek úttya az első/ embernek esetétől fogva zárva volt (Zsid. IX, 8.). így nint* üdvösség hanem tsak az üdvözítő Jesus által (4p.Tsel.IV, 12.), mindazonáltal tsak azon alku alatt, ha ki az ő tanítása és példája szerint magát alkalmaztattya, érdemeiben részesíti, az Isten kegyelmére és a’ mennyországra képesíti. Azért Kristus Jesus sem eszközlötte meg az üdvözélüsün- ket úgy, hogy tsak az ő érdemeiben való puszta hit által, boldogullyunk, hanem szükséges az ő tanítását befogadni és megtartani. De hogyan? minekutánna a’ természetünk mind az értelemre, mind az akaratra nézve meg van romolva. A' magában is tompa, és roszra hajló, de azon kivül még az indulatoknak ködétől ípeghomályosított, mellékokoktol, haszontzéltol, ditsőségkivánattol, rósz példától megvakított ember aJ legvilágosabb igazságokat sem láttya, vagy balul fogja fel, a’ legbizonyosabb dolgokat Önkényes kételkedésekkel felzavarja, a’ legiidvösségesebb intézeteket kii- lömbféleképpen magyarázza, vagy legalább tsak elhenyéli, kivált a’ késértetnek üdéjén nem láttya a’ jót, inellyet követnie kell, sem a’ roszat, mellytöl őrizkednie kell, vagy ha láttya is, megadgya magát a1 késértetnek, és tsak akkor veszi magát észre, mikor már a’ bűnnek tőrében van, és a’ lelkiösmeret büntet (Rom. VII, 15-—23.), Szükség ges volt azért az Isten Fiának a’ tanításán, és megváltásait kivül először pllyan intézetet felállítani, a mell; ben mini
