Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

1. rész, vagy A' természetes theologia

239

tucltóságához így illene, vagy az emberi gyarlósághoz így alkalmaztatva volna, vagy a" végső tzélra illy szemlátomást vezetne, vagy minden erköltsi Ínségnek e’ kép- pen eleget tenne. Ha semmi isudák vagy jövendölések sem bizonyítanák annak Istentől való eredetét, már tsak ezen mivolti belső tulajdonságok is annyira megkülöm- böztetik azt a világi böltseknek minden tudományépü- leteitöl, hogy méltán isteninek tarthatni, és mint örök üdvösségre vezető bizonyos utat bátorságosan követhetni. Igazán mondhattya a’ Keresztény szent Dávidnak szavaival ezen Religiórol: Boldogok a makulu nélkül valók az úton 3 kik az Úrnak tör vénnyé in járnak. Boldogok, a? kik az ő bizonyságát vizsgállyák , tellyes szívből keresik ötét; mert a? kik gonoszul tselekesznek nem járnak az ő út- tyain. Te parantsoltad a5 teparantsolattyaidat igen megőrizni. Vajha igazittatnának az én úttyaim a' te párán- tsolattyaidnak megőrzésére / Akkor meg nem szégyenülök, mikor átlátom minden parantsolattyaidat. Hálát adok neked egyenes szívvel azért, hogy megtanultam a te igazságod Ítéleteit. A' te igazságaidat megőrizem 3 el ne hadgy engem tellyességgel (Zsolt. CXVIII, 1—8.). Ámen.

35. Katekezis

Jesusnak személyes tulajdonságai ^ az d tanításának tzéllya, módgyaés saját vallása arra mutat 3 hogy a keresztény Religio kinyilatkoztatott.

Azon követnek, a’ ki által történik a’ kinyilatkoztatás, se jósága nem teszi a’kinyilatkoztatást igazzá, se roszszasága hamissá. Ha bűnös is az ember, a’ ki által az Isten valamit kinyilatkoztatott, a' kinyilatkoztatott dolog mindenkor igaz marad azért, mert vagy előre látíya az Isten, hogy az ember azt híven és igazán köz tudatra adgya, vagy őtet köz- vetetlen munkálaltyával a' hibától megőrzi. Az Isten szava a' bűnösnek és szentnek szájában egygyenlőképpen igaz. Péter plántál, Apolló öntöz , Pál további gondgyát viseli a* palántának; mind ezek tsak szolgái az Istennek, ki nevekedést ád (I Kor. III, 4—8. Mát. VII, 22.). Mind- ázonáltal feltehettyük az Istennek böltsességéröl, hogy az ő Religiójának kinyilatkoztatására nem választ ollyan embert, a’v kinek legalább tsak az embereknek szokott gondolkodása szerint elme vagy erköltsállapotíya gya