Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
237 hogy ennek a* hivatalnak kormánnyá alatt kiki minden aggodalomtól ment legyen , és a’ Ueligiójában megnyu- godgyon. Már pedig a’ keresztény Religiónak hitvallás, törvénykönyv, szertartás, és kormány ügyelő része, a' mint itt elő van adva, mind ezen religiói Ínségeknek eleget tesz; azon kívül pedig mitsoda rend, milsoda öszveillés, az értelemnek világosítasára, az akaratnak megjobbítására a' szívnek illendő érzésekkel megtöltésére, a’ legderülttebbeknek nem külömben mint a1 leg- együgyiiebbeknek vezetésére és tökélletesítésére alkalmatos , egyátallyában a’ végtzélra segítő eszközöknek mitsoda bősége nem tűnik ki belőtök? A3 keresztény Religio Jegfelségesebb igazságokat, legmélségesebb titkokat minden pompás, vagy feliengős kifejezések nélkül, és együgyüen ád elő; és ha szinte szükségesnek tartya is az üdvösségre a’hitet, mindazonáltal leginkább azon van, hogy az embernek erköltsi tehetsége a' kötelességeknek pontos tellyesítésére ébren legyen , és jóságos tselekede- tekkel dészeskedgyen. A" keresztény Religióban a’ hit az, a’ mi az épületben a' talpfa!, vagy a' fában a’ gyökér, az erkölts pedig az, a’ mi az épületnek vagy fának egyéb része. Valamint az épület talpfa! nélkül, vagy a’ fa gyökér nélkül, úgy a3 Religio hit nélkül el nem lehet: de viszontag is valamint a'talpfal és gyökér az egyéb részek nélkül, úgy a’ hit erkölts nélkül haszontalan. Azért a' keresztény Religió szóll ugyan a’ hitügyelő ágazatokról, de gyakrabban az erköltsökröl, és a' hitet a* jóságos tselekedfek nélkül megbolttnak mondgya (Jak. II, 14—26. 1 Ján. III, 17). Egy szóval azon van, hogy a' követői rökélletesek és szentek legyenek mint az Isten (Mát. V, 48. I Pét. I, 16.). Megvan tehát rajta a’ szentségnek jele, melly nélkül nem lehet el a3 kinyilatkoztatott Religio. 2. Második jele a’ kinyilatkoztatásnak az, hogy a’ kinyilatkoztatott Religio sem magával, sem az észnek tör- vénnyeivel, sem másképpen előtte bizonyos igazsággokkal vagy valóban megtörténtt dolgokkal ne ellenkezzen. Isteniem! hány gúnyoló és ellenség, hány tudós ügyes ember megrostálta, meghányta vetette a1 keresztény Religiónak minden részét tzikkelyét, hogy valami kifogást tehessen ellene, és hijában. Ha kiveszszük azon egy maroknyi tu- dóskákat, a' kik tsak azért nem hisznek, mert hinni nem akarnak, egyebek, a1 kik meggyőzettetésekból, és a’ lel- kiösmeretnek szava után szállottak ,«■ mind megvallották,
