Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
222 nál érősfebb bátorságosabb, mennél bizonyosabbak azon isteni jelek, mellyeken fogva a’ kérdésben lévő igazságok Istentől kiny ilatkoztattaknak elfogadhatók. Önkényt kitetszik , hogy ez az isteni hit igen helyesen pótollya ki a' tudományunknak fogyatkozását, szaporíttya az ös- mereteinket, hathatósabban indít az erköltsre, bizonyosabban vezet a' végtzélyunkra, és megőriz a’ téveledés- töl, nagyobb bátorságba helyhezteti a’ Jelkiösmeretün- ket, mint mikor magunk eszére tapasztalására, vagy a1 böltseknek tartott embereknek okoskodásaira szavaira (a’ tselekvő észnek kivánattyaira, általános parantsolat- tyaira, Öntörvényhozására — postulatum rationis pra- cticae, categoricum imperativum, autonómia} támaszkodunk. (Auihoritati credere magnum est compendium). Ne is tegye senki a' kinyilatkoztatásnak szükséges vagy lehetséges volta ellen ezt a' kifogást, hogy az által megfojtatik az emberben a’ jó és rósz között szabad választás, az erköltsösség és érdem; mintha tudniillik aJ természet felett való és szokatlan világosság az embert elnyomná* és kénytelent is jóra húzná. Mert ha ez igaz volna, akkor az következne, hogy mennél tudatlanabb vagy ostobább egyvalaki, annál erköltsösebb és érdemesebb lehet. Azon észfogások és észképek (conceptus ideae), mcllyekhez jutunk a'kinyilatkoztatás által, soha sem olly világosak, mint az érzékenységeinkkel szerzett szemléletek (intuitiones), hanem tsak ezekhez hasonlítók (analogus). Ez pedig az embernek sorsa ezen a’ világon, hogy a' természetes dolgokban is most egy-cnes, most tekervényes, most világos, most homályos, most valóságos igaz, most hasonigaz. utakon jár a‘ bizonyos tzélhoz. Az ő minden észfogásai észképei, ábrázolat- tyai nem a' dolgoknak belső mivoltát, hanem külső formáit, és hasonlításokban, adgyák elő. Sokkal inkább a' mennyei tapasztalás és érzékenységhaladó dolgok nem lehetnek e’ földön szemléletnek tárgyai, hanem tsak a' más világon. Itt mint készülő helyen tsak hasonlításokban, vagy szent Pálnak szavai szerint (I Kor. XIII, 2.) tsak tűkor által és rejtett szóban, az az hitben; mindazonáltal, a'mennyire tudnunk kell azokat, elég világosan; a' mennyire pedig a’ mindentudó, véghetetleniil bolts és igaz Isten, ki se meg nem tsalhat, se meg nem tsalathatik, a’ kinyilatkoztatás által a’ mi tanítónk lenni méltoztatik, minden emberi hitelességnél bizonyosabban tudgyuk. Mind e’ mellett pedig az emberben örökre
