Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

1. rész, vagy A' természetes theologia

az érzeményesség még hatalmasabban hajfya a' gyönyörűségekre, bátor melly tisztátalanok illetlenek és vétkesek. Tsudálatos dolog , hogy a' kő az épületre , a’ fa a’ tűzre, a’ barom a' nyomtatásra, egy szóval minden egyéb alkotmány az ő tzéllyára képes ügyes, az ember pedig az Istennek remekmunkája, legjelesebb tulajdonságokkal felruházott, legnemesebb ösztönöktől vezettetett, legfelségesebb tzélokra termett alkotmány az ő tzéllyá- Val, Önmagával ellenkezik, és lálszattyát viseli, mintha a’ kőnél, fánál, baromnál alábbvaló volna. Ha az Isten minden egyéb dolgoknak alkotásában az ő bölísességét, jóságát, hatalmát kimutatta, hogy lehet őtet még is böits- nek jónak hatalmasnak tartani, mikor az ő első teremtménnyé az ember illy viszszás képtelen és tökélletlen ? Nem híjában így következtetett már régenten egy po- pány Bölts (Epicurus): „Az Isten vagy el akarta tiltani „az erköltsi gonoszokat, mellyekhez olly nagyon szít „az ember, de el nem tilthatta; vagy eltilthatta azokat, „de nem akarta eltiltani; vagy se nem akarta eltiltani, „se nem tilthatta el; vagy el akarta tiltani, és eltilthatta. „Ila el akarta tiltani, de cl nem tilthatta, akkor gyarló ,,és erőtlen; ha eltilthatta, de nem akarta eltiltani, akikor irigy és gonosz; ha se nem akarta eltiltani, se nem „tilthatta el, akkor gonosz is gyarló is; ha pedig végjeire el akarta tiltani, el is tilthatta, a’ mi az Istenhez „legjobban illik, honnan vannak tehát az erköltsi go no« ,,szok, és az embereknek nagy hajlandósága azokra?“ Mit mondgyon erre a’ magának hagyott ész, hogy az Istennek böltsessegét jóságát hatalmát kimentse, az embernek eltsiiggedő és kétségbe eső kedvét pedig az er- koltsnek pállyáján ébren tartsa? Itt a’ természetes Religio minden bizonnyal megfogyatkozik. Tudták ezt a’ nehézséget a’ régi Pogányok ; azért vagy jó és gonosz Istent költöttek, amannak minden testi lelki jót, emennek minden testi lelki gonoszt tulajdonítottak; vagy azt tartották, hogy a1 mi lelkünk már előbbeni életben elkövetett bűnökért ezen vétek alá vetett testbe mint valami tömlötzbe rekesztetett, és világi nyomorúságokra Ítéltetett; vagy hogy gonosz tsillagzat az embernek világi boldogságát és tökélletességét szüntelen zavarja; vagy hogy bizonyos gonosz lelkek, elmellőzhetetlen ellensors, buta történet gonoszra változtattyák a' boldog állapottyát. Azonban mind ezen vittatások az Istennek böltsességével, jóságával; hatalmával nem küiömbcn,