Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
216 mint az emberi léleknek tulajdpnságaival meg nem férhetnek; ’s azért a1 Religiónak más helyesebb felelettel el kell a1 kérdést igazítani, mellyel mindazonáltal aJ természetes Religio nem adhat. 6) Illyen religioi Ínség az is, hogy mikint tegyen a' bűnös ember az Isten igazságának az elkövetett bűnökért eleget. Minekutánna a’ Religiónak értelemhatározása szerint magát az Istennek tökélletességei mint valami zsinórmérték szerint alkalmaztatni kell az embernek, az Isten pedig mint az embernek eredetiképe és legszentebb törvényhozója az ő szentségéhez képest azt kivánnya, hogy az ember minden gondolattyaiban , kívánságaiban, szavaiban, tselekedeteiben, egész életében szent legyen mint ő maga, az erkoltsnek pállyájátol ne tsak el ne távozzon, hanem azon meg se állyon, tsak szüntelen előbbre nyomullyon ; külömben minden bűnért az érde- metlenségéhez képest büntetőügyön: más részről pedig láttvuk, hogy az ember tsak nem mindennap külső tetteivel, sokkal többször pedig gondolattyaival vétkezik, méltán kérdezheti egyvalaki, hogy mit tegyen, hogyan pótollya ki az elkövetett hibáit, ha el akarja kerülni a1 büntetést. Érezték ezt az Ínséget már a' Pogányok is, azért vízzel való tisztulásokhoz, áldozatokhoz, ajándékokhoz fogtak, hogy a megbántódolt Isteneket megen- gesztellyék. De kitsoda kezes arról, hogy a’ víz, vagy az ártatlan állatnak vére elmossa az ember leikéről a’ bűnt, vagy hogy az Isten ajándékokkal békéltetik meg mint a’ síró gyermekek madárkákkal kenyérrel (Arnob. L. 11l.j ■ Iía aztmondgya valaki, hogy jobbullyon meg a' bűnös, és az Isten megbotsájt; erre az a' felelet, hogy ezen még nem nyugodhatunk meg azért, mert elmulhat- tatlan kötelessége az embernek az ő erköltsi pállyáján szüntelen előbbre haladni: ha tehát egyszer az ember azon megáll, már hátramaradt; ha bűnös élettel attól félretsap, már tsorbát ejtett rajta; és ha megtér is, akár- melly jói viseli magát ezentúl, nem hozza helyre a' hátramaradást, nem tömi ki a' tsorbát, hanem tsak azt teszi, a' mivel a' nélkül is tartozik, megy a’ pállyán, mellyen mindég kellett volna mennie ; ’s így pótolatían marad a' hiba. Ne is bíztassa magát a' bűnös tsupán az Istennek nagy irgalmasságával, melly a’ megtérít bűnösnek inegbotsájthat; mert az Isten nem tsak irgalmas, hanem szent és igaz is, és ezen tökélletességeinek ereje szerint büntetés annak jutalma, a ki a' bűnével megér-
