Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

1. rész, vagy A' természetes theologia

214 gonosztalálók. szülőknek engedetlenek, Szövetségron- lók, szeretet nélkül valók, irgalmatlanok, és olly bu­ták , bogy nem tudták , hogy nem tsak azok büntetésre méltók, a’ kik illyeneket tselekednek, hanem azokkal egyetértők is. Igaz, hogy némelly Tudósaiknak köny* veiben szép erkölísi tanításokat olvasunk; de illyenek kevesek voltak, és a kik voltak, sem mertek vagy akar­tak az ő jobb tanításaikkal kikelni (Cic. Tűse. qu. c. 2.). Egy sints pedig, a’ ki az ő szép l/.nításai közé számo­sabb hibás vitatásokat nem tsúsztatott volna. Ki (Plató) helybenhagyta a* részegeskedést kivált Bacchus ünnepein, a’ kis gyermekeknek kitételét, a’ feleségeknek közössé­gét, a’ méhgyümöllsnek elűzését; ki (Cicero) nem tar­totta véteknek a’ hazugságot, hamis esküvést, a’ magá­nak megölését, a' boszszúállást; ki éJSeneca) a' szánako- dást alávaló emberhez illőnek, erőshöz pedig illetlen­nek hitte. De ha ki helybenhagyná azt is , hogy mind valamennyi Pogány Böltsck öszvesen véve minden isteni és erkölísi tanítást tökélletesen kimerítettek, kinek van annyi ügyessége, hogy azokból kiszedegethesse, a’mi jó és helybenhagyható, a fónákostol és megvetnivalótol meg­választhassa, és a' választását másokkal is elfogadtat­hassa? Végtire akár hányán és akármelly szépen írtak is, ismét egy sem volt közöltök, a' ki azt tselekedettel tellyesítette volna, a1 mire másokat tanított; jobbára tsak eszeket mutogatták , ditsőséget hasznot vadasztak az ő tanításaikkal, annak követésére pedig sem kedvek, sem erejek , sem elégséges indító okok nem volt (Cicero Tűse. qu. L. II. e. 4.), kivált minekutánna a' legtudósab- bak (Socrates, Plato, Cicero, Seneca) a’léleknek halha­tatlanságáról kétségeskedtek, és azt vallották, hogy ha tsak az Istenek ki nem nyilatkoztattyák, ha van-é más Világ, és hogyan van ott a’ dolog, erről az emberek nem sokat mondhatnak. Ila pedig az ember előtt nem forog a’ léleknek halhatatlansága, vége van akkor az erkölts- nek; tehát a’ természetes Religió arra sem elégséges, hogy az embert az ő végtzéllyához vezesse. 4-er De vannak még több religioi Ínségek , a' mel- lyeket eloszlatni elmulhatatlan tiszte a' Beligiónak ; van­nak kérdések, mellyekre felelni az észnek tiszte, ha a' természetes Religio elégséges. «) Érzi az ember önma­gában , hogy az ó nemesebb része az eszesség szüntelen tsak az erköltsre , bötsületes tisztességes dolgokra ösz­tönözi; azonban azt is érzi, hogy az ő más mivolti része

Next

/
Oldalképek
Tartalom