Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
181 teremtése. De az sem nevei! a’ boldogságát, hogy világ lett, mert minden javával és boldogságával egygyütt tóle függ, mikor akarja, akkor viszszaparantsollya az ő semmiségébe. A világnak alkotása előtt és után egy az 6 véghetetlen tőkélletességeivel való megelégedése, tehát a1 boldogsága is. Éppen ezért pedig a1 világnak változása sem tesz az ő boldogságában változást; mert az ő tokélletességei, és azokban való gyönyörködése örökké egy: úgy is minden nagyobb "s kisebb változást 6 az Isten teszi az ő szabad akarattyának tanátsábol a) nélkül; hogy maga változzon. így az Isten egyedül minden (ideig és örökkévaló boldogságnak forrása, és tellyessége, melly se nem ne- rekedhet, se nem kisebbedhet. A1 világi boldogsághoz tsak annyira jutunk, a' mennyire az Isten akarja, ki »zent Pál szavai szerint a világot alkotta, és mindeneket , a’ mik abban vannak, a* mennynek és földnek ura lévén , nem kézzel tsináltt templomban lakik, sem emberi kézzel nem tiszteltetik szűkölködvén valami nélkül, holott 6 ád mindennek életet, lehelletet, és mindeneket; — — 6 benne élünk, mozgunk, és vagyunk (Ap. Tsel. XVII, 24—28.). A’ más világi sorsunk is az ó kezében van; mert annak ö elejében vagy az Ítélet napján megrnutnttya Jézust a’ boldog, és egyedül hatalmas Isten a' királyok királlyá, és Urak ura; minden hivalkodó szóról számot kér, megfizet kinckkinek a’ tselekedeti szerint (I Tim. I, II. VI, 15. Mát. XII, 36. XVI, 26.). Kristus Urunk pedig tsak azon fogva is boldogoknak magasztallya a’ tiszta szivüeket, hogy megláttyak az Istent (Mát. V, 8.). Jób Pátriárkának szavai : Ha vétkezel, mit ártasz az Istennek; és ha megsokasodnak a bűneid, mit tselekszel ellene ? Ha pedig igazán tselekszel, mit ajándékozol neki; vagy mit vesz a kezedből? .4’ hozzád hasonló embernek árt a* te istente/enséged, és az ember fiát segíti a’ le igazságod (Jób XXXV, 6—8.). Tsak nekünk használ azért, hajók vagyunk; megmeg nekünk árt, ha roszak vagyunk: az Isten pedig mint Önmagától való, és az ó tökélletességeiben minden más valótol független mindenkor azonegy állapotban marad, mindenkor véghetetUnül boldog, A’ mi az ő felséget illeti, ez is az ő véghetetlen tö- kélletességein épül, és azon az ő isteni természetének legjelesebb méltóságát, mindeneken való határtalan hatalmát, eg\ átallyaban való uradalmát ért} ük. Önkényt
