Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

1. rész, vagy A' természetes theologia

182

következik ez abból, bogy ő mindennek teremtőjé, és gondviselője, kezdete és vége, mellyben él, mozog, és van minden ; ezért szoktuk a* közönséges beszédben mondani: Űr Isten vagy is az Istent Úrnak nevezni. Az Istennek felségére mutatott Moyses ezen szavakkal: Ar ti uratok Istenetek 6 az Isteneknek Istene 3 és az uralkodók Ura , nagy, és hatalmas , és rettenetes Isteti, ki sem szé- tnélyt nem néz, sem ajándékot nem vesz. ítéletet tesz az árvának és özvegynek, szereti a’ jövevényt, ételt’s ruházatot ad neki (V Moy. X, 17, 18.). Illyen értelemben mondgya őtet a1 szent írás több helyeken felség Istenének, az ő nevét felség nevének, a’ földet az ó felségével tellyesnek (Zsolt. XXVIII, 3. LXXI, 19.). Kristus Urunk is illyen értelemben erősíti magáról, hogy eljön az ö felségében , és annak székében Ítélni fogja az embereket (Mát. XXV, 31.).

A’ mi végtire az 6 ditsöségét illeti, nem egyéb ez, hanem az ő belső és külső jóságáért, az az önmagában való véghetetlen tökélletességeiért, megmeg a’ teremtmények iránt mutatott kegyeliíiességéért minden ditsé- refre és követésre méltó volta. Mitsoda, és melly határ nélkül való jóság, hatalom, böltsesség, igazság, irgalmasság, és ezekkel viszonyos ditsőség nem ötlik ki minden tettéből ? Nem örök emléke-é azoknak a‘ világnak alkotása, és gondviselése, a’ vízözön, a’ Sodorna és Gomorra Várasoknak feldulása, az Izsrael népének Egyiptomból való kivezetése, Kánáan földére való szállítása, az egyhúzomos tsudatételek, az Isten Fiának megtestesülése, az emberi nemzetnek váltsága, a’ keresztény Religiónak az egész világra való terjedése, és mai napig tartó maradása? De ezeken kívül meg egyenesebben is hány különös tettekkel nem mutatta meg az ő ditsöségét, mikor Moysesnek az égő bokorban, a' Prófétáknak pedig külömbféle jelképekben megjelent; mikor a1 Synai hegyén kiadta a’ tiz parantsolatokat; mikor Moyses az Istennel való társalkodásbol annyira megtelt az ő ditsőségével, hogy szarvak gyanánt sugározott ki a’ képéből a’ fényesség, és, mivel az Israel fiai nem nézhettek rá, kénytelen volt magát eltakarni ; vagy mikor felállíttatván a’ szent Sátor mintegy felhővel olly sűrűén megteltt az Istennek ditsőségével, és az ő felségével fényeskedett, hogy nem mehetett be Moyses , és a’ szolgálattyat nem végezhette benne (II Moy. XIX. XXXIV, 29—35. XL. 32, 33.); vagy mikor Kristus Urunk-