Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
127 reknek üdvösségére (I Kor. I, 18—31. Efes. III, 9—12.). Ugyanezt egy más Levelében érdekelvén szent Pál, tsu- dálkozva felkiált: O Isten böltsességé’ és tudománnyá1 gazdagságainak nagysága; melly megfogliatatlanok az 6 ítéletei , és megvizsgálhat at lanok az 6 utai (Rom. XI, 33.)! 8-or Mind ezek után mondhatni az Istennek minden- némű tetteire, a’ mit Moyses mondott, minekutánna elbeszélte volna a' világnak alkotását, és az Istennek hat napi munkáját: Látta az Isten mindeneket, a’ miket alkotott, és mind igen jók, az az helyesek, a1 tzéllyaikra képesek, böltsen alkotva voltak (I Moy. I, 31.). Szent Dávid is elméjében forgatván a’ nagy böltsességet, melly az egész világnak alkotásából kitűnik, felkiált: Melly igen felma- gasztaltattak «’ te tselekedeteid Uram! mindeneket böl- tsességben tselekedtél; betelt «’ föld á te jószagoddal (Zsolt. Cili, 24. Tartsd Öszve Jób XII, 13. Rom. XVI,27. Péld. VIII, 22—36. Jer. X, 12.). Mik vagyunk mi még is, hogy mérészellyük a’ Mindentudónak, és véghetetlenül böltsnek szándékait mérkel- ni, és azon eszközöket ítéleteink alá vetni, mellyekkel egyedül tsak előtte tudva lévő tzélokra arányoz? Mitsoda a3 Mindentudónak véghetetlen értelméhez képest a’ halandónak legnagyobb elméje? sőt mitsodák mind valamennyi gondolkodó valóságoknak minden Ösmeretei, és tudománnyal (Sirák XVI, 20—22. Isa. XL, 13, 14. Rom. XI, 34.)? O egyedül örökkévaló és kimeríthetetlen forrása minden világosságnak és igazságnak. Tsak az ő világosságával láttyuk a’ világosságot (Zsolt. XXXV, 10.). A’ mi tudományunk nem terjed tovább, mint az erőnk, mellyet tőle vettünk, és az eszközök, mellyek a’ hatalmunkban állnak. A’ mi minden tudományunk e’ földön tsak töredék : hanem a’ más világon kipótoltatik a’ hijánosság. Itt tsak tűkör által homályban látunk: ott pedig színről színre; ott fogják a' megditsöültt szemeink déli fényben látni, hogy melly helyesek és Istenhez méltók az ő minden szándékai tzélozattyai eszközei. Ez az ígéretünk van magának az igazságnak szájából (I Kor. XIII, 12.). Ezen és még nagyobb reménységre vezet a’ mindentudó és véghetetlenül bolts Istennek tsalhatatlan szava. Melly kimondhatatlan nagy jó az emberek az Isten’ igéje! Az értelem küszködik a’ bizonytalansággal: tanátsot kér az Istentől, és annak szava bizonyosságot szerez. Az embernek aggódó szive külömbféle javak között habozva ingadozik, nem tudván, hogy mit válaszszon: az Isten böltsességének tanáttsa vé
