Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
i 28 get vet a’ küszködésnek, és az ember a' legjobbat választja. Akárhány embertől kérdeni, hogy mit tegyek, hogy boldog legyek ? kiki mást meg mást javasol, és egy sem nyugtathat meg, mert emberi böitsességböl van merítve: megkérdem az Istent, és helyre áll a’ szivem nyugodalma. Istenem! mim volna a’ te igédnek híjával ? minden vigasztalás nélkül a* gyötrő bizonytalanságban epednem, és >esz- nem kellene. Kösd azért atyámfia szivedre: 1-ör Akármi történik veled, mindenkor elégedgy meg a’ sorsoddal; mert minden javadra válik még akkor is, mikor magad át nem látod. Ne tsudáld ezt; mert az isteni Gondviselésnek köre sokkal tágasabb, és a’ böltsességének útty a sokkal titkosabb, mint sem hogy tsöpp eszeddel megfoghassad. 2- or A’ mit az emberek szenvednek, jobbára magok az ő gondatlanságokkal , vigyázatlanságokkal , vagy késza- kartva való rósz tettekkel annak okai. Kinek is tulajdonítsa p. o. a* mértékletlentékozló, hivalkodó, ravasz, tolvaj, a’ mit szenved? Bölts rendelése az Istennek, hogy az ilyeneket az ő hibájoknak természetes sullyós következéseivel emlékezteti, ébreszti: inti; azért a’ helyett hogy zúgolodgyon, köszönnye meg inkább, hogy ótet az Isten végyázóbbá, okosabbá, jámborabbá, boldogabbá tenni akarja. 3- or De ha ki büntelen szenved is , gondollya meg, hogy mennyi eszközt ád a’ kezébe a’ Gondviselés, hogy' a* szenvedésnek elejét vegye, vagy' legalább megenyhíttse, mindenkor pedig javára fordítsa ; mert abból Jáitya, hogy melly keveset támaszkodhat saját ereire, egészségére, pénzére, hatalmára, más embereknek kedvezésére, kegyelmére, pártfogására, segítségére, ’s a’ t. Nagyobb szeretettel , engedelmességgel, önelszánással, és buzgösággal ragaszkodik ez Istenhez és a’ mennyei boldogságra szolgáló érdemeit szaporíttya; következendőképpen minden nyomorúság vagy szenvedés tsak a’ jelenvaló üdében esik sajnosán, a’ jövendőben pedig vigasztalást jutalmat hoz. 4- er Éppen azért hogy az Isten bölts, akár mit pa- rantsol, az nekünk mind hasznos és üdvösséges: valamint ellenben a’ mit tilt, az mind veszedelmes és kárhozatos. Ezzel kell magunkat az Isten parantsolattyainak megtartására bátorítani még akkor is, mikor nehezen esik, és úgy fogjuk tapasztalni, hogy, a’ mint szent Pál mondgya , az Istenszeretőknek mindenek jóra szolgálnak (dióm. YIIÍ, 28.). Ámen.
