Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
100 u sötétségét — hozzájáriilhatatlan vilétgos ságban lakik — fi mik az istenben vannak, senki sem tnágya, hanem fsak az Istennek lelke (Zsolt. XVII, 12. I Tim. IV, 16. IKor. II, 11.). Ezért a' régi Tudósok közül is sokan kimond- hatatlannak mondták az Istent, mivel egy szó sints, melly a’ mivoltát tökélletesen kifejezné; mások pedig névtelennek és sok nevűnek, mivel igaz és tulajdon neve egy sints, van pedig sok idegen neve; mások végtire megvádolták, hogy könnyebb megfogni, hogy mi nem az Isten, mint hogy mitsoda. Mindazonáltal a‘ mennyire szükséges, vagy elégséges tudnunk az Istent, annyira tudbattyuk, és a' józan gondolkodásnak torvénnyei szerint, a’ világnak tulajdonságaiból, és az Istentől kinyilatkoztatott tanításból tud- gyuk is, hogy ő önmagában végheteílen tökélietességíí valóság; ránk vagya’ világra nézve pedig mindennek terem- tője és gondviselője, kivált az embernek legkegyesebb at- tya, legszentebb törvényhozója, legigazságosabb megitélő- je, és jutalmazója, legnagyobb jótévője (Isa. XI,II, 5. XLV, ‘5—8. Zsolt. CXLVI. Mát. VI, y. Ap. Tsel. XIV, 15, 16. Rom. XI, 36. I Kor. VIII, 6. XII, 2.). Ezt tudnunk elég, hogy lelkűnkben megnyugodgyunk, és a’világi viszontagságoknak habjai között bátorságosan parthoz evezzünk; ennél többet a’ legegyügyüebb és a’ legböltsebb sem kívánhat. Hogy az Isten a’ világnak teremtője és gondviselője , az embernek pedig törvényhozója és jutalmazója, eddig elég világosan meg van magyarázva; lássuk most az Istennek önmagában végheteílen tökélietességíí valóságát. Első kérdés, melly annak eszébe ötlik, a’ ki az Istennek mivoltát és tulajdonságait vizsgállya, hogy van-é kezdete, vagy volt-é mindenkor az az öröktől fogva ? van-é magától az ő hatalma böltsessége jósága, melly a’ világnak teremtéséből és gondviseléséből kitetszik ; vagy mástol vei te ezeket? fenntartya-é maga magát; vagy más a' gondviselője? Ezen kérdésekre mintegy megakadva helyben áll az ész, és tsak gondolni sem meri, hogy az Istennek mint eredeti oknak vagy alkotónak létele, állandósága, vagy akármelly tulajdonsága mástol van; mert akkor az Isten nem szükséges, hanem esetes való, nem Isten, hanem hozzánk hasonló alkotniány: de akkor nem is talállyuk fel soha az igaz Istent. O neki tehát minden tulajdonságaival egygyütt önnönmagátol kell lenni. Ez az onnönmagátol valóság első, a' mit az Istennek mivoltáról gondolni kell, a’ mi nélkül az Istent nem is gondolhatni, és a’ mi ó benne minden tökélletességnek talpoka. Ezt az igazságot hir-
