Kánonjog 19. (2017)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A zsolozsma jelentősége az Egyház életében
A ZSOLOZSMA JELENTŐSÉGE AZ EGYHÁZ ÉLETÉBEN 61 a. A zsolozsma jelentése és értéke (1173. kán.) A kánon az alábbi szempontokat emeli ki: 1) a zsolozsma az Egyház hivatalos és nyilvános imádsága, mellyel Krisztus papi feladatát gyakorolja, 2) A zsolozsma jellegzetességei: a) általa az Egyház Istent hallgatja, aki beszél az ő népéhez, b) megemlékezés az üdvösség titkáról, c) Isten imádsággal és énekekkel való szüntelen dicsérete, d) közbenjárás az egész világ üdvösségéért. A zsolozsma tehát az Egyház, vagyis az egész titokzatos test, imádkozó szava, mely nyilvánosan dicséri Istent. Mint az Egyház hivatalos imádsága (tehát nem privát cselekmény), a jámborság és a személyes imádság forrása és tápláléka.73 A keresztény szellem elsajátításának és megtartásának nélkülözhetetlen eszköze, az apostoli élet nagy inspirálója.74 További célja az egész nap (nappal és éjszaka) megszentelése. b. A zsolozsma végzésére kötelezett személyek (1174. kán. 1. §) A zsolozsma végzésének feladata különleges módon illeti meg a püspököket és a papokat, akik hivataluk erejében imádkoznak a népükért, Isten egész népéért, de más szent szolgálattevőket is, valamint a szerzeteseket. A zsolozsma személyes végzésének kötelessége ma kettős forrásból táplálkozik, nevezetesen a felszentelésből és a szerzetesi fogadalomból, ami ebből adódóan személyes teher (onus personale), tehát másra átruházhatatlan.75 A zsolozsma ugyanis a papi lét legsajá- tabb imádsága, és a papi élet tökéletességre, vagyis szentségre törekvésének egyik hathatós eszköze. A liturgia és a szemlélődés között ugyanis szoros a kapcsolat, hiszen a szemlélődés, vagy mondjuk így, az élet és Krisztus életének cselekvő szemlélete a kultikus élet csúcsa. A liturgikus kultusz ugyanis a szemlélődésre rendelt. Természetesen létezik a liturgián kívüli szemlélődés is, s a lelkipásztor mindennapi pásztori munkája során tapasztalhatja ezt, és látást kaphat általa kötelmei gyümölcsözőbb végzéséhez. Ugyanakkor ez a liturgián kívüli szemlélődés is a liturgikus cselekményekre való előkészület, mivel az Isten tiszteletének legmagasabb rendű helye és ideje a liturgikus cselekvés (sajnos, ez is puszta formasággá válhat). A liturgiát joggal mondhatjuk az erények gyakorlása helyének, nemcsak a szoros értelemben vett vallásosság erényét, hanem minden erényt és azok összefogóját, a szeretetet, a krisztusi szeretetet gyakoroljuk, mivel az maga hat ránk, inspirál bennünket, a Krisztus iránti szeretetünket fejezzük ki általa.76 Amit adhatunk Istennek, az egyedül a szabadságunk, a szeretetünk, vagyis a Hozzá ragaszkodó érzületünk. További szempont, hogy a magánimádságnál magasabb rendű a hivatalos vagy liturgikus imádság, éspedig az opus operantis Ecclesiae elve értelmében.77 73 Megjegyezzük, hogy az egyéni imádságot is csak úgy tanuljuk meg, ha előtte megtanultuk az Egyház hivatalos imáit, s rendszeresen részt veszünk a nyilvános istentiszteleti cselekményeiben. 74 Vő. BARBA, M., La liturgia déllé ore, in Rivista Liturgica 95/5 (2008) 889. 75 MlHÁLYFl Á., A nyilvános istentisztelet, 318-320. 7fl VAGAGGIN1, C., Spiritualitá sacerdotale e spiritualitá liturgica, in Rivista Liturgica 97 (2010) 132-135. 77 VAGAGGINI, C., Spiritualitá sacerdotale e spiritualitá liturgica, 136.
