Kánonjog 19. (2017)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A zsolozsma jelentősége az Egyház életében
56 KUMiNETZ Géza most azonban összeomlik a credibiliák állványzata, s következik a nuda fides, a lemeztelenített hit. A lélek ég és föld között lebeg; az ég becsukódott fölötte, a föld odalent pedig kifakult számára. Lezuhanni nem akar, fölfelé kapaszkodni meg nincs ereje. A hit Isten ajándéka, ezt nem vette el tőle, de a hitből semmi vigasztalás és öröm nem fakad. Ezután (vagy vele párhuzamosan) folyik a remény kielégítése. Eddig ez az erő lendítette, és rezonanciaként jelentkezett a biztos tudat, hogy jó úton halad. Most rettenetes teherként nehezedik rá a reménytelenség (...). Ezen a szakaszon maga Isten válik problémává. Szinte lehetetlenné válik az imádság”. Ez a szakasz is a megfeneklés veszélyével jár, s aki nem tud, vagy nem mer tovább kockáztatni, az rémülten menekül vissza a biztos állásokba (biztonságos egyházi hivatal, nagy méltóság viselése, stb.,). A harmadik szakaszban a Szentlélek mintegy kilép rejtekéből a bölcsesség ajándékának képében és közvetítésével. Mivel „ebben az ajándékban az értelmi és az akarati mozzanatok egyesülnek, ezért itt a csúcson a szemlélődök és apostolok mintegy tapasztalati módon (modo quasi expérimentait) ismerik meg Istent. Eddig a teremtmények útján emelkedtek föl Istenhez, most Isten fényében látják a teremtményeket. Itt a lelki élet mesterei három fokozatról beszélnek: a) nyugalmi ima: Ilyenkor a lélek képességei szelíden befelé fordulnak és a nagy nyugalomban megérzik Isten közelségét. Az emlékezet és az értelem még csaponghat, az akarat azonban már nem képes elszakadni Isten valamiféle jelenlététől. A lélek napokig megmaradhat ebben az állapotban, végezheti egyéb dolgait, belül azonban állandóan élvezi ezt az állapotot, b) Egyesülés: Itt már nemcsak az akarat, hanem az értelem és az emlékezet is teljesen Istenhez tapad a szeretetben. Bekövetkezhet, hogy az égő szeretetláng elragadtatásba lendül (extasis, raptus) és szinte kitépi a lelket a testből (...). c) Lelki házasság: Az elragadtatások ritkább válnak, el is maradnak. Ami megmarad: Isten jelenlétének állandó tapasztalása a lélekben (...) Megszűnik a szárazság és a vigasztalanság; egyetlen élmény tudatos: a lélek tapasztalja, hogy Isten van jelen benne és működik. Az egyszerű hittel szemben az az új benne, hogy a szeretet intuitív megtapasztalássá válik”. Ez lenne hát a csúcs, a lélek leérkezik az ún. létimához, vagy a jelenlét-imához, mely cselekvővé teszi szemlélődését, s újra hallatlan nagy aktivitásra készteti a lelket. Az ilyen lélek immár teljes szívvel, egész leikével és minden erejével, szellemével, vagyis immár a puszta lényével imádja Istent. Mindezt azért fejtettük ki ilyen részletesen, mert a zsolozsma hűséges imádkozása is átmegy ezeken az átlényegüléseken, s válik a lélek egyre hatékonyabb erőforrásává és Isten imádásává.
