Kánonjog 19. (2017)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A zsolozsma jelentősége az Egyház életében
52 KuMiNETZ Géza szép emberélet legjava virágában kegyetlen enyészetnek esett martalékul? Örül vajon Isten a halálnak, és kedve telik neki a vérben; szent, ártatlan, ifjú vérben? (...) Ez a kérdés, mely ott feszeng minden gondolkodó evangéliumolvasó ember lelke mélyén, elvezet bennünket Krisztus papságának második nagy kérdéséhez: a felülről lefelé áradó, kegyelemárasztó, szentelő tevékenységnek méltatására, melynek neve megváltás”.37 Az Ószövetség embere tudta, hogy az ártatlan igaznak a szenvedése és áldozata Izaiás 53. szerint áldást is hoz a népnek.38 A megváltás pedig úgy tekinthető, mint az eredeti bűn által megindított folyamat blokkolója, hatástalanitója. Az eredeti és áteredő bűn alapjában azt jelenti, hogy „az ember érzületét tagadta meg Istentől, ti. bensejének, világfelfogásának és életének Istentől való áthatottságát és hogy ez az érzület Isten legbecsesebb adománya s az ember Istenhez való összes más viszonyának összefoglalója és hordozója. Az élettelen meg a tisztán ösztönöktől hajtott lény puszta létével és az Istentől megszabott rend betartásával szükségszerűen és szünet nélkül hódol Istennek, tudattalanul ismeri el legfőbb teremtő és fönntartó hatalmát. íme az áldozat lényege! Ezért mondhatjuk, hogy a mindenség léte és működése szünet nélküli dicsőítő áldozat Isten színe előtt. Ebben az ember is, akarva nem akarva, részt vesz. Hisz testi léte és ösztönei szerint egyrangú az élettelen teremtménnyel, ezeknek törvényeit nem változtathatja meg. (...) Mint eszes teremtménynek azonban ezt az Istentől való függést el kell ismernie, át kell éreznie, tehát érzületében kell az Istent hordoznia. (...) Ezt az érzületet nevezi Szent Tamás lényeges áldozatnak, amitől egyetlen embert sem lehet fölmenteni. Ez az érzület Istennek egy újabb adománya, amelyhez tökéletesen csak a kegyelem révén juthatunk el. Ennek a kifejezése és jelképezése 37 Vö. SCHÜTZ, a., Krisztus, Budapest 1944. 185-186. Ugyancsak ebben a munkájában válaszol Schütz Antal arra a kérdésre is, hogy miért ezt a módját választotta az Isten a megváltáshoz (269-299. oldalak). Találóan hozza Szent Tamás érvelését Bányai János: Jóllehet Isten más utat és módot is találhatott volna a megváltásra, mégis, Krisztus szenvedése volt erre a legalkalmasabb. A mi nyomorunk gyógyítására nem volt más alkalmasabb mód, mint Krisztus szenvedése által (való megváltás)? A feltett kérdésre azt válaszolja Tamás, hogy „annál megfelelőbb egy mód a cél elérésére, amennyivel általa több minden mozdítja elő a cél elérését. Azáltal pedig, hogy az embert Krisztus szenvedése szabadította meg, sok minden játszott közre az emberi üdvösség elérésére a bűntől való szabadításon kívül. Először: tudniillik ezáltal az ember megismeri, hogy mennyire szereti Isten az embert és ez felhívja öt Isten szeretetére: amelyben az emberi üdvösség tökéletessége van. Ezért az Apostol azt mondja - Róm 5,8-9: Isten azonban azzal tesz tanúságot irántunk való szeretetéről, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. Másodszor: mert ezáltal adott példát nekünk az engedelmességre, alázatra, állhatatosságra, igazságosságra és a Krisztus szenvedésében megmutatkozó többi erényre: amelyek szükségesek az emberi üdvösségre. Ezért mondja lPét 2,21: Krisztus is értünk szenvedett példát adva nektek, hogy kövessétek nyomdokait. Harmadszor: mert Krisztus szenvedésével nemcsak megszabadította az embert a bűntől, hanem a megszentelő kegyelmet és az (örök) boldogság dicsőségét is kiérdemelte (...). Negyedszer: mert ezáltal sürgetőbb lett az ember számára a bűntől való tartózkodás: lKor 6,20 szerint: Nagy volt a ti váltságdíjatok: dicsőítsétek meg és hordozzátok Istent testetekben. Ötödször: mert (ez az ember) nagyobb méltóságára vált: hogy amint az embert legyőzte és rászedte az ördög, úgy ember legyen az is, aki legyőzi az ördögöt; és amint ember érdemelte ki a halált, úgy ember győzze le a halált halálával; amint az lKor 15,57 mondja: Legyen hála Istennek, mert ő győzelemre segít minket Jézus Krisztus által. És ezért megfelelőbb volt, hogy Krisztus szenvedése által szabaduljunk meg, mint egyedül Isten akarata folytán”. Vö. BÁNYAI J., Dogmatikai előadások, Kétsoprony 2005. 239-240. Vö. GÁL F., Az Egyház kegyelmi rendje (Dogmatikai jegyzet), Budapest 1981. 105.
