Kánonjog 19. (2017)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A zsolozsma jelentősége az Egyház életében
50 Kuminetz Géza ß. Az imádás csúcsa: az áldozat Az érzés, a szó és a cselekedet egészen felfokozódhat, s ez az áldozat: az áldozat ugyanis a legfelfokozottabb ima. Előbb néhány általános vallásbölcseleti megjegyzést teszünk az áldozatról, az ember Isten közelsége utáni vágyáról, valamint a kultuszról, mint szent lakomáról, mely szent köteléket létesít a lakomában részesültek és az istenség között.25 Az istenséggel való közösség, vagyis a szövetség azt jelenti, hogy az istenség baráti módon viselkedik az emberrel, nem tör az életére; s az ember részt kap az istenség hatalmából.26 A vallási élet ugyanis sajátosan a kultikus tevékenységben, azon belül is az áldozat bemutatásában csúcsosodik ki.27 Felmerül a kérdés, hogy miért állandó eleme a vallási életnek - a vallástörténet tanúsága szerint - az áldozatbemutatás? Azért, mert az „áldozat mindig a személyes hódolat kifejezése, még akkor is, ha valamilyen tárgyat áldoznak fel. A legtökéletesebb hódolat, az isteni tekintély és hatalom elismerése ott mutatkozik meg, ahol valaki igazi engedelmességgel önmagát szolgáltatja ki neki, pl. a vértanúknál. Krisztus ezt tette a kereszthalálban”.28 Minden áldozat lényege az önmagát feláldozni kész lelkűiét, s ennek legtökéletesebbje az önként vállalt vértanúság.29 Schütz Antal szerint az áldozat szót használhatjuk tágabb és szükebb értelemben. Tág értelemben véve minden nemes célt szolgáló tett, mely önmegtagadással jár. A vallási életben jelentheti az imádságot, az irgalmasság cselekedeteit, az igaz életet, a test megtagadását, a bünbánat gyakorlását, röviden az isten iránti tisztelet kifejezésmódját, az önátadásnak jelét. A szó szükebb értelmében az áldozat „törvényes istentiszteleti cselekmény, melynek rendeltetése Isten foltétien uralmának és az ember foltétien függésének megfelelő elismerése. (...) Szent Tamás szerint a természeti törvény tartozéka, létezése oly egyetemes, mint a vallás”.30 Ez a teremtett voltunknak elismerése, vagyis az áldozat célja négyes szándékot fejez ki: imá- dást (sacrificium latreuticum),31 hálaadást (sacrificium eucharistiam), Isten áldá25 Vö. BENOIT, P., Eucharisztia, in LÉON-DUFOUR, X. (főszerk.), Biblikus Teológiai Szótár, Róma 1976. 339. 26 Vö. Nemeshegyi p., Az eucharisztia, in Alszeghy z. - Nagy f. - Szabó f. - Weissmahr B. (szerk.), Teológiai vázlatok, V. Budapest 1983. 187. 27 Vö. VAN Der LEEUW, G., A vallás fenomenológiája, Budapest 2001. 305.-314. 28 Vö. GÁL F„ Az Egyház kegyelmi rendje (Dogmatikai jegyzet), Budapest 1981. 112. 29 Vö. ELŐD I., Katolikus dogmatika, Budapest 1983. 487. 30 Vö. SCHÜTZ a., Dogmatika. A katolikus hitigazságok rendszere II, Budapest 1937. 492. Az áldozat tehát „az az aktus, amelynek során az arra feljogosított személy a kultikus közösség képviselőjeként egy kultikus rítus elvégzésével oly módon változtat át egy érzékelhető adományt, hogy az ezáltal kiválik a profán használatból, bekerül a ’szent’ kategóriájának hatókörébe és ily módon Istené lesz annak kifejezéseképp, hogy az ember Isten iránti imádatában önmagát adja át a szent Istennek, és mint Isten által elfogadott és megszentelt adomány a kultikus közösség áldozati lakomáján annak jelévé lesz, hogy isten jóindulatúan akarja az embernek Istennel való közösségét”. Vö. RAHNER, K. - Vorgrimler, H., Teológiai kisszótár, Budapest 1980. 20. 31 Az Atya Lélekben és Igazságban imádásának csúcsa az áldozat bemutatása, illetve az eucharisztikus Jézus imádása. Vö. CSERHÁTI J., Az Egyház szentségei, Budapest 1972. 354-358.
