Kánonjog 19. (2017)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A zsolozsma jelentősége az Egyház életében
44 KUMINETZ Géza dialogikus természetű, mégsem egyenlő rangú személyek között zajlik, hanem a teremtmény és a Teremtő között. Az ember részéről tehát a legnagyobb tisztelettel végzett cselekmény az ima. A külső és nyilvános istentiszteletnek két fő megnyilatkozási módja van, az imádság és az áldozatbemutatás. Az egyik főleg cselekmény, a másikban pedig inkább a szó viszi a prímet.6 7 8 Természetesen, amint nincs áldozat áldozati imádság nélkül, úgy az ima is feltételezi az áldozatos érzületet; vagyis a kettő kölcsönösen feltételezi egymást. Az Eucharisztia hálaadó imádság (sacrificium eucharisti- cum)1, míg a zsolozsma az imádság áldozata (hostia seu sacrificium laudisf. Az imádság áldozatként való felfogása ma eléggé elfeledett és kellően ki nem aknázott teológiai igazság a keresztény lelkiségteológiában.9 Ha így nézzük, akkor az egyház liturgiájának (nyilvános istentiszteletének) három lényegi eleme van, az ima, az Isten Igéje, és az áldozat bemutatása. Ezek az elemek egymást áthatják, de teljességgel egymásra visszavezethetetlenek. A Katolikus Egyházban ennek megfelelően a nyilvános istentiszteletnek kettős pillére van, a zsolozsma és a szentmise. És minél „szellemibb egy vallás, annál magasabb szintű a fogalma az imádságról és annál szellemibb a szemlélete az áldozatról. Minél inkább közelített az ember szívből fakadó imádsága Istenhez, minél kevésbé volt az ima puszta ajakima és külső forma, hanem igazán a lélek mélyéből fakadó kiáltás lett, annál inkább vált az áldozat is az Istennek szóló teljes és önzetlen odaadás kifejezésévé. így lett az imádság mindinkább lelkünk Istenhez emelése, az áldozat pedig akaratunk belső odaadásának kifejezése”10 11. A zsolozsma tehát folytonos imádság és meg nem szűnő áldozat.11 Az áldozat bemutatása, valamint az Isten Igéjének szolgálata mellett a papságnak tehát a papságból fakadó lényegi tevékenysége az imádság,12 melyet az Egyház nevében kell végezniük elsősorban a papoknak, illetve általánosabb szóhasználattal, a klerikusoknak, amint azt a 276. kánon elő is írja számukra. A zsolozs- mázás (officium divinum), vagyis az Egyház nevében mondott ima végzése egyike - a kánoni engedelmesség és a cölibátus mellett - a legalapvetőbb klerikusi kötelességeknek.13 Nevezik a nap terhének is (onus diei), mivel napszakokra szétosz6 Vö. DOBSZAY L., A zsolozsma, in TÖRÖK J. — BARSI B. - DOBSZAY L., Katolikus liturgika (Egyházzenei Füzetek 1/3), Budapest 1999. 12. 7 Ugyanakkor kinyilatkoztatott igazság, hogy az Eucharisztia nemcsak hálaadó ima, és nem csak a dicséret áldozata, de ez a vonás is lényegi eleme. Vö. BOSELLI, G., Sacrificium laudis. La preghiera come sacrifizio, in Rivista Liturgica 95/5 (2008) 936. 8 Vö. NÓDA M., Liturgika. Kolozsvár 2005. 97. 9 Vö. BOSELLI, G., Sacrificium laudis. La preghiera come sacrifizio, 935. 10 Vö. VÁRNAGY A., Liturgika. Szertartástan. Az Egyház nyilvános istentisztelete, Abaliget 1993. 190. 11 Vö. NÓDA M., Liturgika, 96. 12 A mise tehát lényegi, de nem kizárólagos helye az imának. Vö. BOSELLI, G., Sacrificium laudis. La preghiera come sacrifizio, 954. 13 Vö. CSORDÁS E., A klerikusi zsolozsmázás fejlődéstörténete és kötelezettsége, Budapest 1994. 5.
