Kánonjog 19. (2017)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A püspöki szinódus intézményének fejlődése
A PÜSPÖKI SZINÓDUS INTÉZMÉNYÉNEK FEJLŐDÉSE 15 nek. A szinódusi aula vitáiban azonban mégis jelentős figyelmet kaptak. Kérdésként merült fel, hogy az egyes javaslatok közül melyik ellenkezik magával az egyetemes, illetve pápai tanítóhivatallal és melyik csupán a szentszéki pontosításokkal. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a szinódus - mint Joseph Ratzinger bíboros, a későbbi XVI. Benedek pápa írta - megfogalmazhat tanácsokat egy fegyelmi rendelkezés megerősítésére, vagy akár módosítására is.39 Természetesen figyelmet igényel annak tisztázása, hogy mely kérdés minősül tanbelinek és mely probléma érinti „csupán” az egyházi fegyelmet. Ami az egyházi fegyelem megtartását és megerősítését illeti, a Kódexben használt formulából látható, hogy nem tartozik a szinódus feladatai közé a fegyelem gyengítése, de a puszta átalakítása sem, ha ez csak a változás kedvéért történik. A kánoni jogszabály módosítása ugyanis nem öncél, hanem meg kell szilárdítania azt a fegyelmet, amely az Egyház teológiai azonosságának felel meg, a szentségek valóságát tükrözi, és általában elősegíti az Egyház teológiai értelemben vett küldetését azoknak a helyzeteknek a figyelembevételével, amelyek a mindennapi életben jelentkeznek. Ezeknek a helyzeteknek a megismerésére a szinódus igen hasznos intézményes keretet kinál, hiszen alkalmat ad az információk és tapasztalatok cseréjére, a részegyházakból érkező hírek eljuttatására a pápához, illetve a pápa szempontjainak megismertetésére az egyes püspökökkel, valamint a püspökök közti eszmecserére. Ami a szinódus ilyen tevékenységének jogi jellegét és formáját illeti, a 343. kánon leszögezi, hogy a szinódusnak nem feladata a kérdések eldöntése és „azokról határozatok kiadása, kivéve ha meghatározott esetekben a római pápa, akire a szinódusi végzések jóváhagyása tartozik, döntési hatalommal ruházta fel.” Nem ismerünk azonban példát ilyenfajta pápai megbízásra a szinódus intézményének történetében. A tanbeli kérdésekről mondottakkal összhangban, egyházfegyelmi téren is érvényes, hogy a szinódus nem teheti vita tárgyává az isteni joghoz tartozó fegyelmi szabályokat. Ezekben az esetekben inkább a szabályok végrehajtásának jobb módját keresheti. A tisztán emberi jogi szabályok megváltoztatására azonban a szinódus javaslatot tehet a római pápának. A harmadik terület, ahol a szinódus segítséget nyújthat Szent Péter utódának, az Egyháznak a világban folytatott tevékenységével kapcsolatos problémák tanulmányozása. Ebben a kérdéskörben még szükségesebbnek látszik a hírek és információk cseréje, mégpedig nem csupán a tárgyalt témában közvetlenül érintett püspökök és részegyházak számára, hanem mindenki más számára is, aki lelki vagy anyagi segítségről gondoskodhat a leginkább rászorulóknak. De értékes a többiek számára is, hiszen fontos, hogy saját helyzetünket az egyetemes Egyház és a világ tágabb összefüggésében szemléljük. Ez a szembesítés igen hasznos segítséget nyújt abban is, hogy a saját helyi egyházunkban jelentkező konfliktusokat vagy teológiailag problematikus törekvéseket megfelelően értékeljük és a maguk helyén kezeljük. Bár a szinódus tanácsait a pápának adja, néha szükségesnek tűnik, hogy egységesen felemelje szavát a világ nagy problémáival kapcsolatban. De ezeknek a nyilatkozatoknak az erejét is növeli, ha az állásfoglalásokat nem közvetlenül a 39 Uo. (il Sinodo „potrebbe...esprimere un consiglio sia per confermare ehe per modificare, anche, una disciplina”).
