Kánonjog 19. (2017)

KÖNYVSZEMLE

KÖNYVSZEMLE

129- hatályos egyházfegyelmi rendelkezést pontosan átt tudjunk ültetni latin nyelvről, valamely népnyelvi változatba, megőrizve a normatív előírás pontos tartalmát. (pp. 28-34). Ugyanígy kiemelésre méltó a szentmise bemutatására vonatkozó hatályos latin norma összehasonlító értelmezése, amely annak ellenére, hogy az utóbbi időben ezen témában számos szentszéki rendelkezés született, a Szerző korábbi elemzésein túl, nem kapott kellően hangsúlyos helyet a nemzetközi kánonjogi szakirodalomban (pp. 97-120). Ezen a téren - köszönhetően a Szerző objektív és kristálytiszta érvelésének - a munka kellőképpen kiegyensúlyozott megközelítése, nagyban segítheti a szentségtan területén felmerülő annomáliák tartalmi tisztázását és a legfőbb egyházi hatóság normatív szabályozásának megértését (pp. 119-120). Csak üdvözölhetjük azt a precíz, a legkorábbi ókori és középkori forrásokig visszanyúló, pontos elemzést, amelynek segítségével áttekinthetően és kellő rálátással mutatja be a Szerző az igazságosság és irgalmasság elve és gyakorlata kánonjogi rendsren belüli folyamatos érvényesülését (pp. 184-202), kifejtve nemcsak a kánoni hagyományt és annak a korai, majd a középkori pasztorációban megnyilvánulósajátosságat, hanem a kánonjogi értelmezésekhez szorosan kötődő mértékadó teológiai állásfoglalásokat is felsorakoztatva (vő. pp. 187-189). Hasonló módon, nagyon jelentősek azok a megállapítások, amelyek az egyházi egyházi vagyon tényleges célját és az arra vonatkozó fegyelmi előírások fejlődését vizsgálják (pp. 211 -222), de itt szükséges utalnunk mind a szenttéavatás és a csoda jelentőségének összefüggését bemutató elemzésre (pp. 232-236) és az ereklye tisztelet mindmáig meghatározó, a szentek kultuszához és az imádságos lelkiélethez kötődő kérdéskör pontos és hiánypótló kifejtését (pp. 245-249).

A kötetet a tartalomjegyzék (pp. 9-12) és az előszón túl (pp. 5-7) a szakiroda- lomban bevett tudományos rövidítések listája vezeti be (pp. 13-15); a témákban történő további részletes tájékozódást pedig a mű végén helyet kapó, teljességre törekvő, forrás és nemzetközi irodalomjegyzék segíti (pp. 249-279).

Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy Szuromi professzornak az újabb, a Szent István Társulat gondozásában és a Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici sorozat részeként napvilágot látott összegző kötete - köszönhetően az egyes fejezetek naprakész és világos bemutatásának - nagymértékben hozzájárul a Katolikus Egyház egységes - az egyházi tradícióhoz szorosan kötődő - önálló szakrális jogrendjének a megértéséhez, és az utóbbi évek legfontosabb - akár laikus, akár klerikusi oldalról megjelenő - kérdéseinek a tisztázásához.

Ferenczy Rita