Kánonjog 19. (2017)

KÖNYVSZEMLE

Könyvszemle

127

annak a folyamatos lelkipásztori gondozása (147-206; szerzők: Maria Álvarez de las Asturias, Antonio Die, Maria Luisa Erhardt). A negyedik fejezet a családon belüli különböző típusú, szintű, és műfajú párbeszédek szisztematikus kialakítására és rendszerességére teszi a hangsúlyt. A „kommunikációs forradalom” időszakát élő társadalmon belül, éppen a társadalom alapsejtjének tagjai azok, akik megfeledkeznek az egymással való kommunikációról. A család belső kötelékének szüksége van a párbeszédre, nemcsak egymással, hanem a hit kifejezéseként megnyilvánuló imádság útján, egymásért. Ebben az összefüggésben fontos az is, hogy a család nem pusztán a magánszférát jelenti, hanem a társadalmi közegben is megjelenik, nyilvánosan. Sőt, belső tevékenységének jelentős külső környezetformáló kihatása van. Nemcsak az az állítás igaz tehát, hogy a család ki van téve a külső társadalom befolyásának, amely sokszor mélyen károsítja azt; hanem az is, hogy maga a család tevékenysége képes gazdagítani és pozitív értelemben átformálni környezetét. Mindezt komolyan meg tudja erősíteni a család belső és közös lelki életének kisugárzása, amely természetszerűen rászórni a megfelelő lelkipásztori útmutatásra (207-268; szerzők: José Fransisco Serrano Oceja, María Lacalle, Javier Igea). Az ötödik fejezet, az eddigi témákat egy egységbe foglalja, rámutatva a jól szervezett plébániai pasztorális munka és a család értékének hitben történő megismerése, annak katekézis útján történő tudatosítása, és a lelki élet útján történő gazdagodásának előmozdítása közötti szoros belső kapcsolatra (269-283; szerző: Mario Iceta).

Az elemzett kötetről megállapíthatjuk, hogy olyan informatív, a Szentírás, a Szenthagyomány és a Tanítóhivatal útmutatásait maradéktalanul követő és a lelkipásztorkodástan, a kánonjog, a pedagógia és pszichológia eredményeit kiegyensúlyozottan feldolgozó mű, amely az Egyháznak a családról és házasságról kikristályosodott álláspontjáról, az azok kapcsán felmerülő kortárs kérdésekről és problémákról, valamint mindezeknek a jelenlegi szekularizált társadalomban az Egyház tanításával összhangban lévő megoldásáról, hiteles és konstruktív eligazítást nyújt az olvasónak.

SZUROMI Szabolcs Anzelm O.Praem.

SZUROMI, Sz.A., Az, 1545 előtti egyházi források hatása a modern kánonjog rendszerére (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae 111/19), Szent István Társulat, Budapest 2016, pp. 279

„A kánonjog lényegi stabil tartalma (...) az Egyház jól rendezett, a Krisztus által kristálytisztán elénk állított céljának, azaz a lelkek üdvösségének intézményes formában történő elősegítése, amely magába foglalja: 1) a kinyilatkoztatás hiteles átadásának kereteit; 2) a konkrét kegyelmeket közvetítő szentségek és szentel- mények kiszolgáltatásának normáit; 3) az apostlokra, valamint utódaikra bízott hierarchikus közösség működésének biztosítását. A kánonjog ezáltal azt a letisztult fegyelmi rendszert jelenti, amely a megváltott ember üdvösségre való eljutását