Kánonjog 19. (2017)
KÖNYVSZEMLE
KÁNONJOG 19 (2017) 123-135. KÖNYVSZEMLE ERDŐ Péter, Jog az Egyház hagyományában és életében, Szent István Társulat, Budapest 2016, pp. 488 Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek Jog az Egyház hagyományában és életében címmel állította össze legújabb kötetét, amelyet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem fakultási jogú Kánonjogi Posztgraduális Intézete fennállása huszadik évfordulójának dedikált (5). A címválasztás önmagáért beszél, hiszen a szerző kánonjogtörténet területén végzett kutatásainak és tanulmányainak összegzésére már több önálló munkát jelentetett meg az elmúlt tizenöt évben (pl. Egyházjog a középkori Magyarországon, Budapest 2001; Die Quellen des Kirchenrechts. Eine geschichtliche Einführung [Adnotationes in ius canonicum 23], Frankfurt am Main 2002; Kirchenrecht im mittelalterlichen Ungarn. Gesammelte Studien [Aus Religion und Recht 3], Berlin 2005; Storia déllé fonti del diritto canonico [Istituto di Diritto Canonico San Pio X, Manuali 2], Venezia 2008). Valamint, közreadta a Katolikus Egyház hatályos jogának kézikönyvét (vö. 1992; 19962 ; 20033; 20054; 20145). Az előttünk fekvő kötetben összegyűjtött tanulmányok a hatályos katolikus egyházjoggal és annak kánonjogtörténeti kikristályosodási folyamatával kapcsolatos, és egy - egy aktuális, nyitott kérdésére keresik a választ, az Egyház normatív diszciplináris hagyománya alapján. A munka áttekinti az egyházjog általános fogalmainak és szabályainak kérdéskörét (pp. 21-146); Isten népének jogi szervezettségét (pp. 149-282); a megszentelő tevékenységének (pp. 285-345), az egyházi büntetőjognak (pp. 349-421), és az egyházi eljárásjognak a területét (pp. 425-484). Ritkán mondható el a 21. században, hogy valaki egy adott tudomány teljes területén jelentős, a kutatást gazdagitó eredményeket tud felmutatni. Végig tekintve azonban a jelen kötetbe bekerült tanulmányok panorámáján, azt kell állítanunk, hogy Erdő professzor ilyen jellegű munkát végzett a kánonjogtudomány területén. A Szerző eredetileg különböző céllal törekedett a kánonjogtudomány kérdéseinek a bemutatására, hol cikk, tanulmány, hol pedig előadás formájában. Mindegyik formában azonban közös, a kánonjog probléma felvetésére való érzékenység és az Egyház tanítóhivatali iránymutatásának, valamint diszciplináris álláspontjának és hagyományának a hűséges követése. Talán éppen a Jog, kánonjog, kultúra egy új antropológiai helyzet küszöbén című legelső fejezetet (pp. 21-36) emelhetnénk ki az általános fogalmakat tárgyaló részből. Erdő Péter árnyaltan mutatja be a jog, az erkölcs és kánonjog belső összefüggését, a kánonjog szakrális jellegét, és mindennek az üzenetét a mai jogi kultúra környezetében. Mindezt nemcsak jogelméleti, kánonjogi, hanem teológiai és biblikus érvekkel is kellőképpen megvilágítja. Jól kirajzolódik, hogy a Szentírás, a Tradíció, a szentségek, a tanítói küldetés és a megszentelés egyéb formái olyan alapadottságai az Egyháznak, melyek lényegileg meghatározzák annak működését és tevékenységét. Ez a fő törek
