Kánonjog 18. (2016)
TANULMÁNYOK - Artner Péter: A szent rend felvételére vonatkozó szabálytalanságok
A SZENT REND FELVÉTELÉRE VONATKOZÓ SZABÁLYTALANSÁGOK 37 VII. Fenntartott cselekmények gyakorlása Szintén szabálytalanság alá kerül az, aki püspököknek vagy áldozópapoknak fenntartott, a szent rend gyakorlásával járó cselekményt végez akár úgy, hogy nem vette fel az adott rendet, akár úgy, hogy annak gyakorlásától valamilyen kinyilvánított vagy kiszabott kánoni büntetéssel el volt tiltva (1041. kán. 6°). Ez a szabálytalanság kétféleképpen jöhet létre: ha az illető úgy végzi a püspöki vagy áldozópapi rendben levőknek fenntartott cselekményeket, hogy (1) nem vette fel az adott rendet vagy (2) annak gyakorlásától el van tiltva. A CIC (1917) 985 kánon 7. pontja még „szent rendekben levő klerikusoknak fenntartott” cselekedetek végzéséről beszélt. A régi jog szerint a szubdiakonátus, diakonátus és presbiterátus tartozott ide, de a püspöki rend nem.51 Ez utóbbit konszekrálással, a többit viszont szenteléssel adják fel. Hogy mi minősül fenntartott cselekménynek, azt a liturgikus könyvek határozzák meg. A liturgikus könyvek előírásai valódi jogszabályoknak minősülnek. A szentségek közül az áldozópapoknak fenntartott cselekedet az eucharisztia létrehozása, gyóntatás, betegek kenetének végzése és a bérmálás. Püspöknek van fenntartva az egyházi rend kiszolgáltatása. A diakonátus viszonylatában nincs olyan cselekmény, ami diakónusnak lenne fenntartva, hiszen megfelelő felhatalmazással rendelkező világi személy is elvégezhet minden olyan cselekedetet, amit egy felszentelt diakónus, kivéve a homília végzését, de ez nem számít a szent rendnek fenntartott cselekedetnek. Olyan cselekedetekről van tehát szó, ami az adott rend felvétele nélkül érvénytelen. Szentelmények vonatkozásában az 1169. kánon52 az irányadó. Általánosságban azt lehet mondani, hogy nem esik ilyen fenntartás alá az a szentelmény, ami megfelelő formában delegálható, mert az nincs „fenntartva”. A krizmaszentelés az egyetlen szentelmény, amit érvénytelenség terhe mellett kizárólag püspök végezhet. Létrejön a szabálytalanság minden olyan esetben, amikor megvalósul a megtévesztés, pl. ha egy kispap gyóntatni próbál vagy egy világi lelkipásztori kisegítő vagy diakónus igeliturgia helyett úgy tesz, mintha szentmisét mutatna be. Nem áll be a szabálytalanság akkor, ha nyilvánvaló, hogy az illető nem megtévesztő szándékkal és nem a szentség létrehozásának szándékéval végzi a cselekedetet, pl. egy színházi előadáson, vagy ha a kispapok a szemináriumban a misézést tanulják, vagy egy kisgyerek otthon szüleinek, testvéreinek „misézik”. Szabálytalanságot okoz az az eset is, ha valaki kiszabott vagy kinyilvánított büntetéssel el van tiltva az adott cselekedet végzésétől. Az ilyen esetekben nem maga az eltiltás eredményezi a szabálytalanságot (tehát nem ex delicto jön létre) 51 CIC (1917) Can. 949. - In canonibus qui sequuntur, nomine ordinum maiorum vel sacrorum intelliguntur presbyteratus, diaconatus, subdiaconatus; minorum vero acolythatus, exorcistatus, lectoratus, ostiariatus. 52 CIC 1169. kán. - 1. §. A megszentelést és a felszentelést csak felszentelt püspökök végezhetik érvényesen, vagy olyan áldozópapok, akiket erre a jog vagy törvényes engedély felhatalmaz. 2. §. Az áldásokat, kivéve azokat, amelyek a római pápának vagy a püspököknek vannak fenntartva, minden áldozópap megadhatja. 3. §. A diakónus csak azokat az áldásokat adhatja, amelyeket neki a jog kifejezetten megenged.
