Kánonjog 18. (2016)
KÖNYVSZEMLE
Könyvszemle 133 lyet kap az Isten házában való tartózkodás, azaz a templomon belüli imádságos és szentségi élet (p. 120). Mindezek tükrében méltán nevezi Rouco Varela bíboros a názáreti „lakást” a család sziklaalapjának (pp. 121-130), a szeretet feloldhatatlan közösségének (pp. 131-138), amely kitüntetetten kapcsolódik a Teremtő kezdeményezésére épülő tökéletes isteni szeretethez (pp. 139-146). Külön kitér az evangéliumok családról szóló tanítására és annak a lelkiismeretben kötelező továbbadására, a keresztény családok életén keresztül (pp. 147-204). Ez már a keresztény családideál küldetésének kérdéskörét is felveti (pp. 165-198), amely különösen a kölcsönös szeretetben, az Egyház mindennapi életébe történő minél szorosabb bekapcsolódásban, az egyén életének cselekedetein és a Krisztus által alapított szentségeken keresztüli megszentelődésében, a szülők iránti feltétlen tiszteletben és a szülők gyermekeik felé megnyilvánuló egyedi szeretetében, a hit továbbadásában, az imádság mint a „lélek iskolájának” folyamatos gyakorlásában, és a családi közösség megőrzésében kell megnyilvánulnia. Ez az, ami a Szerző értelmezésében, kihangsúlyozza a fiatalok iránti sajátos felelősségét a mindennapi családi életnek (pp. 199-204). Az utolsó fejezetben a madridi emeritus-bíboros korunk egyik legösszetettebb problémakörét elemzi, amely a legnagyobb hatással van a család intézményére a társadalmon belül: a posztmodem államok által létrehozott olyan értelmezési, szociális, jogi és kulturális kereteket, amelyek képesek a nem sziklaszilárd alapokon álló családi közösség szétzilálására (pp. 205-241). Ehhez felvázolja a bibliai családmodellen nyugvó társadalom változásának történeti hátterét, az állami jogalkotásban fokozatosan erősödő módon megjelenő és a tiszta- kinyilatkoztatáson alapuló - családeszményt háttérbe szorító, a természetjogtól elszakadó alapelvek túlsúlyba kerülését (pp. 211-216). Azonban mindezzel szemben rögzíti az emberi teremtett természetből fakadó családmodellhez való visszatérés szükségességét, az Egyház súlyos kötelességét ennek az eredeti - a Szentcsaládot példának tekintő - családeszménynek a megóvására és előmozdítására (pp. 217-220), amely egyedül képes hiteles módon kifejezni a házasság és a család valódi méltóságát és a társadalom egészséges szerkezetét (pp. 221.224, 229-234). Antonio Maria Rouco Varela bíboros kristálytiszta, hosszú és széleskörű lelkipásztori tapasztalaton nyugvó, az Egyház tanítását pontosan értő és értelmező új kötete azt a keresztény családideált mutatja be, amelynek fokozatos eltűnése az okozója számtalan helyen és helyzetben azoknak a kríziseknek, amelyet a kortárs társadalomban megtapasztalunk. A Szerző a keresztény család hívő életére építve mutatja be, azt a valós alternatívát, amit nem az Egyház tanításának a megváltoztatása, hanem éppen a kinyilatkoztatásból megismert igazság hűséges megőrzése tud kínálni a kortárs társadalom számára. SZUROMI Szabolcs Anzelm, O.Praem.
