Kánonjog 17. (2015)
JOGGYAKORLAT - A Rota Romana Apostoli Bíróságénak perdöntő ítélete a kánoni forma hiánya miatt indított semmisségi perben (ford. Szotyori-Nagy Ágnes)
JOGGYAKORLAT 97 20. Csupán az a kérdés, vajon a közreműködésre szóló felhatalmazás a szoros értelemben vett kétségben, azaz csak szubjektív [kétség] esetén igazolódik-e, ami ti. az értelem szubjektív állapota révén nyilvánul meg, vagy jogot vagy tényt illető objektív kétség esetében is, azaz amikor a cselekvés végzője a házassági közreműködés pillanatában nem kételkedik a felhatalmazása jogcímét illetőleg, mivel személy szerint nem figyel az objektíve létező kétség okára, vagy a kételkedés okáról nem tud, de később vagy maga felismeri, vagy más személy ismeretessé teszi számára, hogy a cselekmény végrehajtásának pillanatában szilárd és objektív okok álltak fenn, amelyek valóban pozitíve és valószinüleg kétségessé tették a felhatalmazás létezését. Vannak azonban, akik tekintéllyel úgy tartják, hogy a felhatalmazás pótlására objektív jogkétség esetén, és szubjektív kétség esetén legalább kisegítőként objektív okot segitségül lehet hívni, annál is inkább, mert a cselekményt érvénytelenné vagy a személyt jogképtelenné tevő törvény jogkétség esetén nem kötelez (CIC [1917] 15. kán. ; CIC 14. kán.). Amiért a hatalom cselekményét, amelyet a cselekvést végrehajtó személy objektív jogkétség meglétében hajtott végre, érvényesnek kell tekinteni, jóllehet ő maga a cselekmény végrehajtásának a pillanatában a spekulatív módon létező kétségnek valójában nem volt tudatában (MICHIELS, G., De potestate ordinaria, 363). Ugyanígy elégségesen megalapozott a doktrína objektív ténykétség esetén a felhatalmazás pótlásáról, a dolgok olyan állapotában, amely bármely bölcs férfit ésszerűen arra indítana, hogy kételkedjen a tényeknek meghatározott jogi norma alá való vetettségéről. Ez annál is inkább így van, mivel ez a véleményalkotás a visszaélés semmilyen kockázatát nem vonja maga után, mivel ezt a doktrínát senki „nem tudja alkalmazni a saját cselekményeire, csak a tény [megtörténte] után, ti. azt tartva és kijelenve, hogy az objektív kétségben már érvényesen lett végrehajtva az Egyház pótlása miatt” (Bender, L., Potestas ordinaria et delegata, Romae 1957. 145. MICHIELS, G., Potestas ordinaria, 365). 21. Mégis, a házasságnál való közreműködésre szóló felhatalmazást semmi nem pótolhatja, ha a közreműködő, habár érvényesen szentelték pappá, annak az egyházmegyének a püspökével nincs hierarchikus közösségben, akinek a területén a házasságkötésre sor került, és semmi hatalmat nem kapott tőle, és sosem bizonyosodik be, hogy valódi hatalmat gyakorol a részegyházban. Ugyanezt kell mondani arról a papról, aki ezenfelül az egyházi közösségen kívülre esik. Az áldozópapoknak ugyanis nincs főpapi méltóságuk és a hatalom gyakorlása során a püspöktől függnek (CONC. OEC. VAT. II, Const, dogm. de Ecclesia Lumen gentium, 28), úgy, hogy „magának a fölszenteltségnek és a küldetésnek az egysége megkívánja hierarchikus közösségüket a püspökök rendjével” (CONC. OEC. VAT. II, Decr., de Presbyterorum ministerio et vita Presbyterorum ordinis, 7). Ugyanis „A folszentelt szolgálat - természetének megfelelően - csak akkor végezhető, ha a Krisztussal kapcsolatban lévő pap szentségileg beiktatódik a papi rendbe, azaz amennyiben hierarchikus közösségben marad saját püspökével. A
