Kánonjog 17. (2015)
JOGGYAKORLAT - A Rota Romana Apostoli Bíróságénak perdöntő ítélete a kánoni forma hiánya miatt indított semmisségi perben (ford. Szotyori-Nagy Ágnes)
92 Joggyakorlat „akinek az Egyház olyan módon ad hitelt, ahogyan a polgári tárgyban jó néhány cselekmény érvényességéhez szükséges jegyző jelenléte és ami a jegyző, mint hivatalos személy és tekintéllyel felruházott tanú a polgári hatóság számára, ugyanaz a pap az Egyház számára házassági tárgyban” (coram Palestro, sent. 19 februarii 1986, n. 7: RRD vol. LXXVIII. 104). 11. Egy másik vélemény szerint az Egyház szolgálattevőjének a házasságkötésnél történő közreműködése nem szorítkozhat „a hivatalból végrehajtott puszta hiteles tanúsításra”, ti. mint jegyző, mivel, amint az ismert, „a közreműködés jogához valódijoghatósági felhatalmazások kapcsolódnak” úgy, hogy „a plébánosnak a közreműködésre való joga nem csak a tisztán adminisztratív felhatalmazás forrása, hanem a valódi joghatósági hatalomé is” (MlCHIELS, G., De potestate ordinaria et delegata, Parisiis-Tomaci-Romae-Neo Eboraci 1964. 55). Ennélfogva elfogadott, hogy „a házasságnál való közreműködés cselekményét a törvényhozó a joghatósági tevékenység során végzetthez igen hasonlónak értékeli, sőt, valószínűleg valódi joghatósági cselekménynek tartja, amire nem csak analóg módon, hanem közvetlenül alkalmazni kell a 199. köv. kánonokban mondottakat” (uo. 57.). Ezenkívül ebben a tárgyban a Magyarázó Bizottság kibocsátott hiteles kijelentéseket, amely hivatalosan kifejezett vélemény szerint „valószínűnek kell tartani az önmagában biztos törvényekhez adott tisztán megvilágító, nem kiterjesztő magyarázatokat, hacsak az ellenkezője megcáfolhatatlanul nem nyilvánvaló” {id. hi). Amiért ebben a tekintetben a mi joggyakorlatunk is megjegyzi: „a házasságnál való közreműködés bármennyire is nem joghatósági cselekmény szoros értelemben véve, mégis bizonyosan joghatósági cselekmény, és így az, amit a joghatóságról állítanak, érvényes a házassági közreműködésre is” (coram Bruno, sent. 22 februarii 1980, n. 4: RRD LXXII. 117; vö. coram Teodori, sent. 31 mardi 1949, n. 4: RRD XLI. 147). 12. Noha a házassági közreműködés szoros értelemben véve nem joghatósági cselekmény, mégis a Piusz-Benedek-féle törvénykönyv néhány normájából (vö. CIC [1917] 1095. kán. 2.§; CIC [1917] 1096. kán. 1 .§; CIC [1917] 1098. kán. 2.§) és a Pápai Bizottság néhány válaszából (vö. SARTORI, C. - BELLUCO, B.I., Enchiridion Canonicum seu Sanctae Sedis responsiones post editum Codicem I. C. datae [1917-1963], Romae 1963." 282-288) biztosan kitűnik, hogy „a joghatósági hatalom megbízására, almegbízására, megszűnésére, pótlására vonatkozó kánoni normákat a házasságkötésnél való közreműködésre szóló megbízásra, almegbízásra, megszűnésre és pótlásra is alkalmazni kell, hacsak nem ellenkezik az 1094—1096. kánonokban elrendelt külön szabályokkal és az egyik, vagy másik sajátos pontra vonatkozó, módosító általános normákkal.” (MlCHIELS, G., De potestate ordinaria et delegata, 56). Főként a Kódexet Magyarázó Bizottság 1952. március 25-i válaszát követően teljességgel bizonyos, hogy a CIC (1917) 209. kánonjának a joghatóság köztévedés vagy a tényt vagy jogot illető pozitív és valószínű kétség esetén történő pótlá
