Kánonjog 17. (2015)
KÖZLEMÉNYEK - Ferenczy Rita -Szuromi Szabolcs Anzelm: Megjegyzések a kegyes alapítványok magyarországi működésének jogtörténeti forrásaihoz és hatályos jogi kereteihez
74 KÖZLEMÉNYEK Érdemes azonban egy pillantást vetni a területet érintő régi magyar állami jogi normákra.20 A kegyes alapítványok megítélésében a magyarországi állami jog - szemben a kánoni előírások viszonylagos állandóságával - jelentős változásokon ment keresztül. Jogtörténetileg feltétlenül utalnunk kell mind az ősiség intézményére, mind a főkegyúri jog érvényesülésére. Bár tény, hogy az 1848. évi 15. te. eltörölte az ősiséget,21 de az ún. holtkézi törvények továbbra is hatályban maradtak. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a Kúria 1896. február 1-i elvi döntése ellenére, amely elavultnak minősítette a holtkézi törvényeket és kétségbe vonta hatályukat, nem született 1949-ig olyan új jogszabály, amely rendezte volna a kérdést. Amennyiben a Corpus Iuris Hungarici anyagára fordítjuk figyelmünket, a forrásokból egyértelműnek tűnik az egyházi kegyes alapítványok közjogi jellege, amely nyilvánvalóan alapvetően különbözött a jelenleg hatályos magyar Alaptörvényben érvényesülő elválasztási modelltől. A korabeli közjogi jelleg alapvetően a főkegyúri jog következetes alkalmazására vezethető vissza.22 Itt csak az 1723. évi 71. tc-t említjük,23 amely, hivatkozva az 1715. évi 60. tc-re (királyi felügyelet az iskolai alapítványok felett),24 25 minden kegyes alapítvány ellenőrzését az uralkodónak tartotta fenn. A törvénycikk nyomán 1724. december 3-ával jött létre a helytartótanácson belül az a bizottság, amelynek az összes püspökség területén működő minden egyes alapítványt számba kellett vennie/5 Tegyük hozzá, hogy a kérdés szemmel láthatóan nem rendeződött, amit jelez II. József 1784. június 1-i rendelete, amelyben a törvényhatóságokat kötelezte a kegyes alapítványokról szóló pontos kimutatás elkészítésére. Ettől már csak egy lé20 Vö. SZUROMI SZ.A., Egyházi intézménytörténet (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae 1/5), Budapest 2003. 205-208. 21 Corpus luris Hungarici. Magyar törvénytár, VII. Budapest 1896. 237. 22 BÉLI G., Magyar jogtörténet. A tradicionális jog (Institutiones Juris), Budapest-Pécs 2000.255; vö. ERDŐ P., A magyarországi kegyuraság, in A magyarországi kegyuraság, in ERDŐ P., Az élő Egyház joga. Tanulmányok a hatályos kánonjog köréből, Budapest 2006. 250-275. 23 § 1. Ut, si qui praelatorum, aut quorumcunque beneficiorum ecclesiasticorum possessores, ecclesias, aut beneficia, sibi concredita minus curarent; aedificiaque, et fundos instructos, desolari permitterant; ruinosos vero non aedificarent; talium praelatorum, et quorumvis beneficiatorum proventus, per suam maiestatem sacratissimam (qua summum ecclesiarum patronum) in sequestrum sumi, et ad restaurationem praefatarum ecclesiarum aut aedificiorum, et fundorum reparationem applicari valeant. § 2. Praeterea etiam eo reflectendum; ut episcopi, et ecclesiarum patroni, de parochorum intertentione, et subsistentia, a populo (ubi necessum esset) praestanda, prospiciant. § 3. Ideo sedecima decimarum ubique; et etiam octava, ubi in usu fuit; parochis catholicis secundum leges patrias praestetur. Corpus luris Hungarici, V. Budapest 1900. 630. 24 Sacratissima sua maiestas, tamquam pientissimi patris pientissimus filius, et paternarum virtutum haeres, ac vivum exemplar, summusque ecclesiarum Dei, ad mentem sancti Stephani regis, libri 2. capitis 1. et tripartitalis tituli 11. part. 1. in apostolico isto regno patronus, pii, ac salutaris voti divi Leopoldi progenitoris et praedecessoris sui desideratissmi, de restauratione ecclesiarum desolatarum, in hocce regno suo Hungáriáé existentium facti, benigne memor; ad ampliandum divini numinis cultum, incrementumque orthodoxae catholicae religionis, eandem in se assumere; ecclesiastique non secus, ac religiosis, qui de abalienatis bonis ecclesiasticis sese apud suam maiestatem sacratissimam gravatos esse repraesentaverint et edocuerint; ius et iustitiam, competenti iuris via administrari facere clementissime resolvit. Corpus luris Hungarici, V. Budapest 1900. 486-488. 25 Vö. EMBER Gy., A magyar királyi helytartótanács ügyintézésének a története 1723-1848, Budapest 1940. 124, 184-185.'
