Kánonjog 17. (2015)

TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: A "peccatum" és a "vitium" eltérő megítélése a kánonjogi források tükrében

Kánonjog 17 (2015) 59-70.

Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem.

A „PECCATUM” ÉS A „VITIUM” ELTÉRŐ MEGÍTÉLÉSE A KÁNONJOGI FORRÁSOK TÜKRÉBEN*

I. A BŰNÖK KATEGÓRIÁI ÉS A KORÁBBI KÁNONJOGI FORRÁSOK; II. A KATOLIKUS EGYHÁZ HATÁLYOS JOGA ÉS A HÉT FŐBŰN; KONKLÚZIÓ

„Ex institutione sacramenti poenitentiae iám explicata universa ecclesia semper intellexit, institutam etiam esse a Domino integram peccatorum confessionem, et omnibus post baptismum lapsis iure divino necessariam existere (...) sacerdotes (...) praesides et iudices, ad quos omnia mortalia crimina deferantur, in quae Christi fideles ceciderint, quo pro potestate clavium remissionis aut retentionis peccatorum sententiam pronuncient (...).” Ezzel az idézettel foglalható össze a Trienti Zsinat (1545-1563) gyónás szentségéről szóló, 1551. november 25-i állásfoglalásának lényege* 1, amely isteni jogi alapon, a felszentelt papoknak - mint a szentség-kiszolgáltatásban Krisztus helyetteseinek - tartja fenn a keresztség után elkövetett bűnök alóli feloldozás képességét, a „kulcsok hatalma” által. Amikor tehát a bűnök megítéléséről beszélünk - azoknak bármilyen osztályozásában2 -, olyan kérdéskört érintünk, amely az erkölcsteológia, a dogmatika (vö. szentségtan), és a kánonjog érintkezési pontján található. A kánonjog - szemben a kanti koncepciót követő jelenlegi állami jogrendszerek jogelméleti felfogásával - az isteni joghoz való közvetlen, vagy közvetett kötődése révén, megőrizte az erkölccsel való szoros kapcsolatát. Éppen ezért, a kánonjogon belül a bűn és bűncselekmény {peccatum - delictum), valamint az elégtétel és büntetés (penitentia - sanctio) egymástól történő elhatárolása nem valósul meg teljesen tiszta formában. Erdő Péter bíboros ez irányú legutóbbi kutatásaiból pontosan tudjuk3, hogy ez a jelenség az Egyház korai fegyelmi hagyományának a sajátossága.

Készült a St. Michael’s Abbey-ben (Silverado, CA, USA) és az Universidad de Las Palmas Jogtudományi Karán. A Teológiai Tanárok Konferenciáján (2015. január 30. Budapest) elhangzott előadás bővített változata. A kutatás az Insituto de Derecho Europeo Clásico (IDEC) támogatásával, az OTKA K 106300 projekt keretében valósult meg.

1 Conc. Tridentinum (1545-1563), Sessio XIV (25 nov. 1551), Doctrina de sanctissimis poenitentiae et extremae unctionis sacramentis, Cap. V - De confessione: Conciliorum oecumenicurum decreta, Bologna 1973.3 (továbbiakban: COD) 705-706.

2 Vö. pl. DEMAN, Th., Peché. Distinction Spécifique, in VACANT, A. — Mangenot, E. — AMANN, E. (sous la direction), Dictionnaire de Theologie Catholique, XII. Paris 1933 (továbbiakban DThC) 159-165.

3 ERDŐ P., A bűn és a bűncselekmény - két alapvető fogalom viszonya az egyházi jog tükrében — I. rész, in Kánonjog 12 (2010) 17-32. ERDŐ P., A bűn és a bűncselekmény — két alapvető fogalom viszonya az egyházi jog tükrében -II. rész, in Kánonjog 13 (2011) 7-20. ERDŐ P., A bűn és a bűncselekmény (Pázmány Könyvek Sorozat 8), Budapest 2013. ERDŐ, P., II peccato e il delitto. La relazione tra due concetti fondamentali alla luce del diritto canonico (Pontificia Université della Santa Croce; Monografie Giuridiche 44), Milano 2014.