Kánonjog 17. (2015)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A katolikus egyház és az állam kapcsolata, különös tekintettel az egyházfinanszírozás elveire
48 KUMINETZ GÉZA gatását állami segítséggel való adóbehajtásra alapozni. Ma viszont, amikor a val- lástalanságot már-már azonosíthatjuk a destruktív személyiséggel, mely a társadalomban sok kárt okoz, az állam ismét felfedezheti a vallási identitás páratlan személyiségformáló erejét, s támogatja a társadalomban ható vallási erőket. Ma ilyen kor küszöbén állunk, s az egyház számára ott a kérdés, hogy mennyiben fogadhatja el az állam jó szándékú támogatását, mert hiszen jogilag katolikus intézményt létrehozni nem nehéz, de a katolicitás szellemének érvényesítéséhez valóban és a szó legjobb értelmében véve elkötelezett és szakmailag felkészült hívekre van szükség. Ha vállalt közfeladatainkban nem tudjuk a valódi katolicitás szellemét biztosítani, akkor a társadalom tagjai jó esetben csak munkaadót látnak az egyházban, s a vallási élet is egyfajta kényszerességben szenved majd, hiszen illik elmenni a misére, elvárt a vallási programon való részvétel.19 III. A KATOLIKUS EGYHÁZ ANYAGI JAVAKRA VONATKOZÓ TANÍTÁSA, MINT ESZMÉNY Az anyagi javak eszköz jellegének tagadása, illetve a pénznek mindenáron a hatalom szolgálatába állítása, valamint a gazdagodás a puszta gazdagodásért elveinek kíméletlen érvényesítése okozza korunkban a válságokat, a békétlenséget.20 Egyértelmű jele ez a keresztény felfogás tagadásának, s a vele szembeni ellenséges magatartásnak. Egy ma élő filozófus, Peter Kreeft állítja, hogy az evangélium üzenete az egész társadalomnak szól, mivel „az igazságos társadalom felépítése itt ezen a földön nem az evangélium valamifajta világi kiegészítése, hanem éppen hogy annak lényegi eleme”.21 Prohászka Ottokár pedig már több mint száz éve egyenesen azt állította, hogy „a társadalom jogrendszere mindig pogány maradt. (...) még a középkorban is; sehol sem szervezték a társadalmi rendet az egyenjogúság alapján, hanem mindenütt a kiváltságok, egyes kiváltságos személyek és rendek alapján; ez történt a középkorban; ma meg az átkozott pénznek alapján emelkedik a cseréplábú kolosszus”.22 Ma csekély esélyt látunk ennek a felfogásnak a társadalmi méretű érvényesítésére.23 Az egyház egy sajátos fogalmát vezette be a tulajdonjognak, mint a társadalmi igazságosság egyik fő garanciájának.24 Ugyancsak a maga etikája alapján ítéli meg a tulajdoni viszonyok dinamizmusát, vagyis a kötelmi jogot is.25 19 Ebből a szempontból felettébb tanulságos Bangha Béla felvetése, mi szerint miért nem tudta a virágzó középkor tartósítani magát? A szerző válasza: mert nem tudott valódi társadalmi méretű megtérést okozni a lelkekben, vő. BANGHA B., Világhódító kereszténység. A társadalom visszavezetése Krisztushoz, Budapest 1942. 33-34. 20 Vö. KERÉNYI D., Korunk válsága, in Jel 22/4 (2010) 105-108. 21 Vö. KREEFT P., Ökumenikus dzsihád. Ökumenizmus és a kultúrharc, Kolozsvár 2004. 86. 22 Vö. PROHÁSZKA O., a modern szegénység és az evangélium, in PROHÁSZKA O., Iránytű (Prohászka Ottokár Összegyűjtött művei XXII), Budapest 1929. 22. 23 Vö. FRENYÓ Z., A filozófia tankönyve [kézirat, Budapest 2014], 5. 24 Ez a tulajdonjog eszmény az emberek közti alapvető jogegyenlőségre alapozódik, vö. MlHELICS V., Katolikus tanítás a tulajdonjogról, Budapest 1946/47. 1-40.
